Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1892

evés és ivás között, jó kedvvel társalogtunk, mire nemsokára az első fogás maradékait is elvitték az asztalokról,

De nem nagy szünetet engedtek a bizalmas tár- salkodásra; mert zeneszerek hangzása között négy rabszolga vigan hozta be a másik tál eledelt, mely óriási ubriai vadkan volt, mindkét oldalán négy-négy malacz feküdt, melyeket a házi péknek rendkívül ügyes keze készített tésztából és pedig meglepő hasonlatossággal. A vadkan hatalmas agyarain pálmavesszőkből font kosárkák függtek: egyikben sziriai, a másikban pedig thebai datolyák. Néhány másodperez múlva egy más, ruházatára inkább vadászhoz hasonló felszelő lépett az asztalhoz, hogy a vadkant földarabolja, miközben a fiuk kiosztogattük a datolyákat a vendégek közt.

Nem sohára a második vagy csemege asztal (meusa sécunda) következett, melynél egy kitűnő szakács mutatta be ügyességét, mert külsőleg egészen különbözőknek látszó süteménynemeken kívül, művészileg elkészített kagylók, fenyvesmadarak, szárított szőlőszemek, mandola és több effélék nagy mennyiségben kerültek az asztalokra. Középen egyjól talált Vertumnus, a mindenféle életmód és keresetnek istene, állott, ki ruhájának előkötőjében különféle gyümölcsöket tartott. Körülötte édes birsalmák (mala cydonia) állottak mandulával megtűzdelve, úgy, hogy tüskésállatokhoz hasonlítónak ; továbbá szépen felszeldelt dinnyék. Mialatt az asztaltársaság a péknek ügyességét dicsérgeté, 3 rabszolga újból fogpiszkálókkal kedveskedett s pedig most már masztikszfa leveleiből készültekkel.

Jó ideig folyt azután még a falermumi nedv.

A másik tricliniumban természetesen ugyanazon sorrendben következtek az ételek és italok, hol a ma- gister convivii a házi úr szerepét dicséretes buzgalommal teljesítette volt