Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1891
12 sek, mind olyan alaknak valának, mint a mostaniak, s mindannyian bírtak azon szükséges vasrészekkel, melyek a mi jármüveinken is láthatók, sőt a kocsik szerkezete még a ruganyosságot sem nélkülözte; épen úgy voltak a kényelmesebb fel- és leszállásra szükséges hágcsók elhelyezve a kocsi két oldalán. A lovak és nagyszámban alkalmazott összvérck, bőrből készített széles járom által voltak oda kötve a kocsirúdhoz, valamint hosszú szijjakkal a szekér vagy kocsi melső részéhez is, a gyeplő a zablához volt erősítve, és az egész felszerelés a mostanihoz teljesen hasonlított. A kocsikat itt-ott bronz- és vas czifraságok díszítették és a kocsi farészei tarkára is be voltak festve. Az egész szijjazat is igen csinos fémdiszitésekkel birt. A hátas lovak posztó és bőrnyergeit szijjal erősítették meg, épen úgy, mint most a ló vagy összvér hasa alatt. A szekér-állomáson több istálló és nehány szili van a lovak és jármüvek elhelyezésére. Itt láthatunk még egy csinos kőfaragványnyal diszitett kútat is, melynek faragott bikafő szájából a vizsugár egy nagy kováidba folyik, ez az itatóhely. A kút mögött egy kistoronyhoz hasonló épület emelkedik, mely kútháznak tekintendő, melyben az Apollónak szentelt forrásból (a mostani „királykát“) levezetett viz agyag'csövekben saját nyomása folytán a toronyépület felső részében levő víztartóba gyűlt össze és onnan ólomcsöven keresztül az említett bika száján át kifolyt. Ezen rövid körültekintés után vegyük szemügyre a fönebb említett s utazó öltönybe burkolt négy utast. A férfi, a családapa, kissé zömök, különben elég csinos külsejii s legjobb korban lévő egyén, fején félgömb
