Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1890
33 hérvárra. Péter itt nyilvánosan adót Ígért és hűséget esküdött Henriknek, kinek a meghódolás jelvényéül egy lándzsát adott át, a magyar koronát pedig njólag vette kezéből1). Ezzel Péter a független magyarokat idegen hatalom alá vetette, s Henriket a dicsőség és hatalom tetőpontjára juttatta. És ezen idő óta hosszú ideig nem is mondtak le a császárok Magyarországra való igényeikről vagy legalább reményeikről. De a magyarok nem nézhették szabadságuk és függetlenségük elvesztését. Most még nagyobb undorral fordultak el zsarnok és ledér űröktől, kinek megbuktatását, tehát a német iga lerázását s ezzel a német hatalmi terjeszkedés meggátlását elhatározták.2) Midőn tehát 1046-ik év szeptember havában Rómába indult a császár, ettől nem lévén mit tartani, követeket küldtek az árpádházbeli Endréhez, kit a trónra meghívtak. Endre hazafelé indul, közben kiüt a forradalom, melynek egyebek közt eredménye, hogy Pétert megszalaszt- ják, elfogják, megvakitják, ki mint ilyen Székesfehérváron meghal.3) Pétert Endre követte a trónon ; Henrik azonban nem volt hajlandó lemondani Magyarországra való főúri jogáról s bizonyára azonnal haddal jött volna királyunk ellen, ha épen akkor a lotharingiai herezeg- gel nincs baja. így Endre készülhetett a hatalmas ellenség fogadására. E közben igyekezett a császárt békés 1) Turóczy II. 38. lap 103 : „(Jui Petrus rex ... regnura Hungáriáé cum deaurata lancea tradidit coram llungaris, simul et Theutonicis multis“. Hasonlókóp az Annál. Boici az 1046-ik évhez. 2) Turóczy II. 39. lap 104: „Quidam magnates Hungáriáé desola- tionem regni gementes et liberationem Hungáriáé a tyranide Petri cu- pientes tantummodo ipsi (Endre, Béla, Levente) in Hungáriám descen- derent et eos a furore Theutonieorum defenderent.“ 3) Turóczy H. 41 lap 107 : Vivus captus est, et obcaecatus vitám iu brevi ünivit. a
