Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1889
6 az ó-kor bölcselői minden törekvések mellett sem birták az egész és teljes igazságot elérni: „fölébredt a kívánság és s o v á r g á s ezen egész és teljes igazság iránt, a mint annak tudvalevőleg Plato adott megható módon kifejezést“. Az antik bölcselet tehát egyrészt felébreszti az emberi szellemben ezen sóvárgást, másrészt meg az emberi szellemet képesíti arra. hogy azt annak idejében el is fogadhassa, b) Az antik bölcselet kitűnő bölcselők kiváló rendszerei által egy bizonyos magaslatot, fénypontot ér el, de csupán önmagára támaszkodva és hagyatva ezen magaslaton állandóan fönn nem tarthatja magát, hanem rohamosan stilyed alá az anyagelv őségbe és scepticismusba. S ezen helyzet „felébresztő az emberi lélekben egy fensőbb segítség, az isteni kinyilatkoztatás szükségességének öntudatát, mely által az emberiség az igazság teljes ismeretére juthat.“ c) Az antik bölcselet nagyon szép és hasznos szolgálatot tett a keresztény philosophiának, a menynyiben az rendszereivel és törvényeivel mintegy biztos alapot helyezett a keresztény philosopia elé, mely azon alapot el is fogadá s fel is használá. Plato és főképen Aristoteles rendszerei ma is a thomistikának alapját képezik. Térjünk azonban kitűzött czélunk felé és lássuk, hogy ki volt Pythagoras s minő volt szövetkezete. Szép eszmékkel, magasztos tanokkal és felséges institutiókkal fogunk megismerkedni, melyek tekintetében a pythago- raeusok szövetkezete és mesterük philosophiáia meg ethikája csakugyan nagyon kevéssel különbözött a kereszténység e tli i k áj ától. Épen a kinyilatkoztatás fényes kerete hiányzott; de igy is az emberi szellem nemes törekvésének egy gyönyörű képe. * * *
