Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1888

7

rendesen mégis p-vel írja. Rörid u és hosszú ú között nem tesz különbséget, sem rövid ü és hosszú íí között. Ez utóbbiakat mindig v jegygyei Írja. Ugyan az áll az ó'-re nézve is, melynek jegye : egy pár esetben o is áll, de nyilván irás

hibának veendő. Az ü hang jelölésére találni még az ó-t is, mint itt: Es ók (ük) nagy felzoval mondanak, i. Ez az ü csak az első részben található. A 99. lapon hosszú ő gyanánt eö van : -Eö'römes vagyok 99. Máskor ö - öö, itt ineklööt 124.

Mindezeket összevetve, azt hiszem, nem tévedek, midőn

a magánhangzókat a következőkben összeállítom, ily formán :

▲

Egyszerű magánhangzók : a (írva : a), á (írva : a), á (írva: aa), e (írva : e, é), é (írva: ee), e (írva : e, é), l (írva: ee),

A.

é (írva : e, é), é (írva : ee), i (írva : 1, i, í, y, j), í (írva : yí, yh), o (írva: o, ó), ó (írva : o, 00, ó), ö(írva: *, eö), ő (írva: öö, ö), u (írva: u, v), ü (írva: v).

Kettős magánhangzók (diphtongusok).

Magánhangzók tekintetében a régi magyar nyelv gazdagabb volt a mainál, ez kétséget sem szenved. Elég példa rá az, hogy a ma csak egyes vidékeken divatozó kettős magánhangzók, akkor még székében használatban voltak. Maga a Dnbrentei codex Írója a következőket használja:

1. ai\ Pl. Azért ellened fel kafaltvan es nagy zoval mondanak 1 ; kaialtoc 8. stb.

2. au. Ez orzagot magodnac fogLwni akartad. 1.

3. ay. Kayaltassal 3 ; rayad 274 (= reád); Mi nem ehet valaki saytalant. 273.

4. ei. Pl. puztít 72; fordí'cs 73; említessek 74; ganí 74; rí'agat 82; gangból 122; merít 312; zí'n (szin) 237; inn/ít 239; onnm 24 j.; r«o (rivó) 273; zegenmetek 273 ; kik 230; Kik kamokabm öltöztetek. 230.