Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1888

13. i. Atte 3. (= a te). Esmerte/Znek 69; zerettetes 123; ge//rettek 151; zellere 93.

Itt megemlítem a tárgyeset ragját, melyet a hosszúság jelölése szempontjából gyakran th-wal ir a codex. Ennek a hosszú Anek eredetét megfejtette Simonyi, kimutatván, hogy a mai t tárgy rag eredetileg mi ből lett, olyformán, hogy az m-f-t a kemény t miatt nt lett majd az n elestével a megelőző vocalis megnyúlt, s más esetben pedig maga a t rag lett hosszú. A három utolsó eset mindenikére találunk példát a Döbrentei codexben. így megnyúlt a t. élőt a vocalis ezekben: etkeet 46; vetkezeteet, bezedeet 56; eneklöőt 124 (—- éneklőt.)

Van eset a t nek megnyújtására, th. ba igy : is tigy joth 38; üteth 73, stb. banatoth 262.

Van eset az nt rágós tárgyra is: Élt kedeg iob ez os- torlás után zaz es negyven esztendőm 274. Ilyen az az, ez névmások accusativusa, többször: azont, ezönt. így: Ezönt bizonyitya zent agoston doctor es 5. Tűrésnek kedeg es vi- gasagnak istene : agygya azont izlenetek 228.

14. A /y az atya szóban számtalanszor : attyanak 85, 236. stb.

Ezeken kívül megnyúlnak a j képző és rag hozzájárulása folytán a g, t, n, t igy ggy, gygy ; Ily, lyly stb. Fordul elő a v is péld. hiv van 178.

A mássalhangzó megnyúlás leggyakrabban található neme: az assimilatio, hanghasonulás; semmi egyéb, mint a mit eddig úgy fejeztek ki, hogy a rag első mássalhangzója a szótő végső mássalhangzójához hasonló lesz, honnan elnevezését is kapta. Helyesebb azonban az a felfogás, hogy a nyelv az ilyen két hangnak egymás folytában való kiejtését kerülni igyekezvén, az egyiket elhagyja, de a hiányzó hangot a másik megnyújtásával igyekszik pótolni, igy áll elő a „teljes assimilatio“, mely nem egyéb, mint a consonans megnyúlása egy más consonans kiesése után. Ha rokonhang alkalmazkodik, az a részleges assimilatio.