Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1886

Gyula palaestriuai bibornokpüspök és Péter szent Éustachról czimzett bibornokszerpap pápai legátusok küldetésének nem a pápaválasztásról szóló breve átnyújtása képezte egyedüli czélját; hanem valószínűleg más kisebb fontosságú ügyek elintézése is rájuk volt bízva. Csakis igy indokolható huzamosabb ideig (mintegy félévig) Magyarországon való tartózkodásuk; erre enged következtetni III. Sándor pápának 1160 július 2-áról a spala- tóiakhoz intézett levele, melyben hálás köszönetét mond a spalatói papság és híveknek a pápai követek iránt tanúsított szives fogadtatás és vendégszeretetért.1)

E pápai levél fényesen tanúskodik a felől, hogy valamint Spalatóban (mely mindjárt II. Gejza trónralépte után ismét szorosan egyesült a magyar királysággal és a fiatal királyt küldöttségileg üdvözölve annak főségét elismerte,) 2) úgy hazánknak e városhoz és vidékéhez közeleső részében is örömmel csatlakoztak III. Sándorhoz. Készséggel ismerték el őt az egyház fejének, minek az által is törekedtek kifejezést adni, hogy körükben időző követeit a tiszteletnyilvánítás minden tőlük kitelhető nemével (.'Uraim ózták.

III. Sándor — mint már futólag említettem — nemcsak a különböző országok fejeihez intézett leveleket, hanem a Crema ostromával elfoglalt Frigyes császárt is

nyerniük. Katona ezen állítása azonban felette téves és már azért sem fogadható el, mert az általa idézett szavak szerint VII. Lajos franczia és II. Henrik angol király is azonnal elismerték volna III. Sándor pápát; már pedig jelen értekezésem negyedik részében bővebben ki fogom mutatni, hogy ez a két nyugoti hatalomról határozottan nem áll. Különben is az idézett hely nem egyéb, mint hosszú történeti tényeknek egy ténybe csoportosítása, mely ugyan végeredményében igaz volt, de az egyházviszály kitörésének első stádiumában és évében legkevésbbé sem fehl meg a történeti valóságnak.

‘) Közölve Fejér, Codex Eix.l»n. II. köt. 160. lap.

2) Farlat. Illyr. Sacr. III. 174., Horvcít'i M. i. m. I. 398. lap.