Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1886
17 őrizet alá helyezte.1) Úgy látszott, hogy Octavian fog a pápai méltóság birtokában maradni, annyival is inkább, mert ő rokoni összeköttetései és római származásánál fogva mind a római praefectusnak, mind a, rómaiaknak támogatására számíthatott.2) Ezen kívül sem ő, sem az őt teljes erővel támogató császárpárt ígéretek, hízelgések fenyegetések és szigorú büntetésekben nem fukarkodtak csakhogy párthíveik számát minél inkább öregbítsék.3) nyolúlt fölötti elsőbbségét habozás nélkül el kell ismerni; a másik alapelv szerint pedig- azon pártnak, melynek elnyomatása legkisebb kétséget sem szenved, hitelreméltósága előtt az önkény és hatalom fegyvereivel dicsekvő párttal szemben az oknyomozó történésznek meg kell hajolnia; mindkét alapelvet figyelembe véve,határozottan a hierarchia-párt előnyére kell döntenünk, s ha a szavazatok számát illetőleg végérvényesen nem is dönthetünk, nézetem szerint, lia azon adatot, mely szerint a választáskor 22 bibornok volt jelen, kiindulási pontúi elfogadhatjuk, legvalószinűbb az, hogy a 2 jelölt elkülönítése után Rolándra 17 és Octaviánra csak 3 szavazat esett. Bizonyos pedig az, hogy Roland Octaviannál nemcsak több szavazatot kapott (miként ezt maga az ellenpárt is, élén a császárral, a fentebb közölt adatokban kivétel nélkül bevallja), hanem a szavazatok törvényszabta 2/3 része is reá esett. *) Epist. Alex. ad Januens. archiep.. Watteríeh i. m. II. 456 ; Epist. Cardin. Alex., Watterich i. m. II. köt. 465 lap; Vita Alex. Walterich i. m. II. k. 378. lap ; Arnulfus Lexoviensis, Watterich i. m. II. k. 468. 1. 2) Epist. Joannis Saresheriensis ad Uandulfam de Serris, Watterich-nél i. m. II. köt. 502. lap. „Numquid liaec omnia praefectus vidít exul et cui urbem intrare non licot ? Sec! ct ipse, ut vulgariter dici sólet, Octaviani nepos est et e vicino, ut rectius dixerim cognatus, utpote sororis filius.“ 3) Epist. Cardin. Alex. Watterichnél i. m. II. köt. 464. lap. „Sane in bis omnibus Otto Palatínus Comes et alii Imperatoris nuncii ei non deérant, séd quoscunque poterant, proceres milites et mstioos ad servitium eins minis precibusque trahebant et quia non multo post Imperatoris litteras, nt modis omnibus ei assisterent, receperunt, tanto amplius de die in diem mamim suam in Románam coeperunt ecclesiam aggravare, quanto magis id piacere Domino suo certius cognoverunt. Deo verő ecclesiam suam miseri- corditer protegente, sagittae parmidonum factae sunt plagae eorum et licet et episcopos e sedibus suis ejecerint, licet omnibus ad nos venientibus la2
