Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1886
15 hierarchiapárt éltető lelke volt; a bibornokcollegiumnak a császárral kaczérkodó pártja pedig Octavián bibornok, a párt eddigi feje mellett kardoskodott. Ez utóbbinak érdekében az akkor Rómában tartózkodó császári követek is elkövettek mindent. Három napig tartó heves vita után végre — távol attól, hogy a két jelölt közül valamelyik egyhangúlag megválasztatott volna —Roland 17, Octavian pedig 3 szavazatot nyert.1) >) Á mi a szavazatok számát illeti, ki kell mondanom, hogy a szemtanúk ép úgy, mint a krónikák feljegyzései a szerint, amint egyik, vagy másik párthoz tartozó tollából erednek, nemcsak egymástól különböznek, hanem egymással kirívó ellenmondásokba is bonyolódnak. Állításom igazolására ezennel felsorolom az egykorú okiratok legfontosabbjait és pedig könnyebb áttekintés végett a bierarchiapárt szemtanúi forrásait a császárpártiak feljegyzéseitől teljesen elkülönítve. AJ A hierarchiapárti feljegyzések közül: a) Epist. Alex, ad Syr. Januens. Archieppum, Watterichnél i. m. II. köt. 456. lap. „omnes fratres, quotquot fuerunt tribus tan- tmn exceptis . . . nos in Roraanum Pontiücem elegerunt.“ b) Epist. Cardin. Alex. ad Imperatoren!, Watterichnél i. m. II. köt. 464. lap. ntres faisi fratres __“ c ) Epist. Arnulfi Lexoviensis, Watterichnél i. m. II. köt. 466. lap. „trés tantum de tota universitate seducti sunt.“ d) Gerhohus Beicherspergensis, Watterichnél i. m. II. köt. 505. lap, „trés quartum Octavianum Pápám facéré molliti sunt.“ B) A császárpártiak előadása szerint : a) Epist. Cardin. Victoris, Watterichnél i. m. II. köt. 463. lap, „tertia die fere transacta ad hoc tandem deventum est, quod XIV cardinales ex adverso, qui sacramento constricti tenebantur, Rolandnrn cancellarium nominarunt. Nos autem novem numero, qui nefandi juramenti exortes eramus, venerabilem fratrem nostrum Octavianum ... ad régimén apostolicae sedis elegimus.“ ß) Epist. Imperat. ad Eberhard, Salzb., Watterichnél i. m. II. köt. 482. lap, „in Domino Victore nihil reprehensibile inven- tum est, nisi quod pauciores numero cardinales . . . eum pro bono pacis inter regnum et sacerdotium conciliando elegerunt.“ y) Epist. Praesidum Concilii Watterichnél i. m. II. köt. 484.
