Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1885

ez idő alatt atyámat elvesztettem, saját szerzeményem­ből kellett élnem; más állomást nem kapva a „Victoria“ biztosító társaság kolozsvári vezérügynökségéhez léptem be, (1871. és 1872-ben neveztetett ki a társulat által) mint az élet osztály kezelője és erdélyi levelezője, hol két évig működtem. A bokros teendők, melyek ezen hivatal viselésénél vállamra nehezültek, jogi tanulmánya­im folytatását teljesen lehetetlenné tették s kénytelen Voltam azokkal felhagyni, csakhogy a mindennapi meg­szerzését eszközölhessem.“ Ez volt a jó tehetségű és törekvő ifjúnak állapota árvaságában. Özvegy anyja vagyontalan lévén, csak a kevés nyugdíjból kellett a nagyvárosi élet nehézségeivel küzdenie. A munkás ifjú nem összedugott kézzel, hanem erős lelki erővel, munkára kész karokkal látott önmaga fentartásához, melyben neki nagy gyámola és támoga­tója volt nagybátyja, Móricz István ur, ki a hosszas ka­tonai szolgálat alóli felmentetését kieszközölte és az egy évi önkénytesség kedvezményét eszközölte ki számára hathatós közbenjárásával 1869-ben oly formán, hogy jogi tanulmányai bevégeztével a kolozsvári Károly-Ferdinánd ezrednél szolgálhassa le az egy évi önkénytességet, mi azonban ugylátszik testének nem eléggé erős kifejlődése miatt elmaradott. 7872. aug. 7-én a magyar kir. földtehermentesitési alapnál a királyi biztos által dijnoknak neveztetett ki 20 frt havi dijátalánynyal. így törekedett különféle irányú tevékenysége által magát fentartani. Azonban szivének e munkálkodási tér sivár volt; magasabb hivatás lebeget szeme előtt s ezt elérni törekedett. Bold. eml. Fogarasy Mihály erdélyi püspöknél, mint az erdélyi róm. kath. középiskolák főigaz­gatójánál sikerült egy uj magasztosabb munkálkodási tért nyernie; mert 1872. szept. havában a székely-udvarhelyi- 5 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom