Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1877
9 van alkalmazva, melynek felső lapja egyküzéppontköriil hullámzatosan hajtó' galott, mig B alsó lapja a közepéből kinyúló c oszlopocska segélyével a szilárd! fenéklaphoz erösittetik. A szeleritíze felső és alsó lapja ruganyos, a keskeny oldal felület pedig szilárd és erős. 2) A szelencze felső lapjának közepén s oszlopocskát hordja, melynek fels$ végéhez kó'zeJ négy oldalú és egyik élével lefelé forditott m aczélszüg áll ki. A szelencze két oldalán pedig a fenéklaphoz szilárdított ss oszlopok állnak ki, melyek együtt a kemény F aCzél-rugó forgási tengelyét tartják fenn. Ha már a rugó az m szeg aló hajlittatik be, akkor nigalmasságánáí fogva az s oszlopocskát s ezzel a szelencze felső lapját fölemelni törekszik. Ámde ezen fölfelé irányult mozgás minden mozzanatának a szelencze felső lap* jára nehezedő légnyomás ellene működik s ennélfogva azErugóaz s oszlopocskát csak addig emelheti föl, mig az'Erugany rugalmassága az ellenkező irányban működő légnyomással egyensúlyba nem jön. Ha tehát nagyobb légnyomás nehezedik a szelenczére, akkor az s oszlopocska s ezzel a szelencze felső lapja lejebb száll s a rugó ereje növekedik, mi által a rugalmasság és légnyomás között egyensúly áll be; ha pedig a légnyomás kisébb'edik, az oszlopocska a szelencze felső lapjával egyetemben felemelkedik és á rágó'ereje kiseb- bedik, minélfogva a két erő ismét egyer.sulyozódik. Mindegekből az tűnik ki, hogy a rugó ezen fémlégsulymérőknél, ugyanazon helyet tölti becs éppen azon szerepet játsza mint a higany a higanyoslégsulymérőkhél, hol a higany a légnyomás nagyobbodása és kisebbedésével a csőben fölemelkedvén vagy alászállván, saját oszlopának súlyát a légnyomással kiegyenlíteni törekszik. Éppen igy a rugó is, midőn a légnyomás minden változásánál végrehajtott mozgásai által rugalmasságát a légnyomással kiegyenlíteni törekszik s igy különféle mozgásaiban a légnyomás változásait tünteti ki úgy,- hogy csak- ezen rugómozgásokat kell alkalmas gépezet által érzékelhetővé tennünk,- hogy azokból a légnyomás változásaira következtetést vonhassunk. A gépezet részei a következők: 1) Az F rugó végéhez ab rudacska szilárdittatik, mely ő-nél csukló* segélyével rá függélyesen álló be rudacskát tart. 2) Szintén a szilárd fenéklapból egy harmadik r oszlopocska áll ki, mely vízszintesen álló pq lapot hord s ezen ismét az uv tengely áll függélyesen, mely közepén hengerré van kivastagodva. 3) Ezen utóbbi tengely felső pontján a köralaku lépték felett mozgó xy mutatót hordja. 4) Az uv tengely hengerére finom óraláncz teke- redik, mely azonban d-től e felé szilárd rúddal áll kapcsolatban s ennek vege* az ef rudöoz derékszög alatt erösittetik. Ezen ef rúdnak vi fenéklapból szilárdon kiálló két oszlopocs'kába belvezettOO' vízszintes tengelye van, melynek majdnem közepébe erösittetik az ef rúd,(6. idom a léptékre függélyesen tekintve) melyen ismét az/pontnál rá függélyesen egy fg rudacska áll, minélfogva a
