Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1877
5 állított ősszé, de Csak 1869-ben ismertetett meg. *) Ezt ő kétféle szerkezetben is adja, de ezeken kívül készíti a Weilenmann tanár által alakított s a zürichi „Viert(>ljau*-nfichvift”-ben 1872. körül ismertetett Anéroidot, nemkülönben az ön jelző Anéroidot is. Legújabb szerkezet az Arzberger- és Starke féle 2. Az Anéroidok általános tulajdonságai. Az alapely, mely szerint a felhozott fémlégsnlymérők készíttetnek, az* hogy valamely fémlemeznek, aczélrudnak vagy fémcsőnek meghajlitása arányos a haj 1 itó erővel. Ennélfogva az Anéroidok mozdonyául mintegy a higanyos légsulymérők higanyát pótlólag) vagy egy hajlékony felületű s csekély magasságú íémszelencze (Vidi, Naudet és Goldschmid), vagy patkó alakulag meghajtott vékony falazatú fémcső (Bourdon) szolgál, mely lehetőleg légüressé tétetik; ily módon azonban a külső légnyomás egy belső légnyomás által nem egyensulyoztatván, a mozdonyok lapjai, a külső légnyomásnak engedni fognak azaz a külső légnyomásra érzékenyek lesznek; ámde most — eltekintve a Bourdon-féle Áttérőidtől — az igy mozgékonynyá lett szelenczefelület két felső lapja --- 1. idom — na és bb a külső légnyomás következtében aa'a és bb'b irányban erősen összehajlanának, mi vagy bizonyos nagyságú légnyomással egyensúlyt tartó sima aczélrugany (Naudet), vagy tekercsrugany (Vidi), vagy éppen a mozdony felső lapjainak in égválasztott vastagsága (Goldschmid és Arzberger) által ellensulyoztatik úgy, hogy ama bizonyos légnyomásnál a szelencze felső lapjai a vízszintes helyzettől csak kevéssé hajlittatnak be, oly módon, mintha a szelencze belsejében a légüres tér elő nem állott volna. Már most ha a légnyomás változik pl. nagyobbodik, akkor a hajlékony an fölület lefelé halad s a vele kapcsolatban álló ruganyi; (Vidi, Nam det), vagy emeltyűt (Golds chmid) magával húzza s ez által a ruganyon v, emeltyűn ezen légnyomásnak megfelelő egyensúlyi helyzet áll elő, vagyis a légnyomás minden értékének külön-külön a ruganynak vagy emeltyűnek más-más de hatái ozott egyensúlyi helyzete felel meg. S ha most oly szerkezet ál- littatik össze, mely által a légnyomás változásainak megfelelő felület-mozgások érzékeltethetőkké és mérhetőkké lesznek, úgy az Anéroidokat ép azon módon használhatjuk a légnyomás változásainak meghatározására, mint a higanyos légsulymérőket. Emennél bizonyos hosszúságú higanyoszlop a vele egyenlő suly-u légoszlopot tartja egyensúlyban, amannál pedig az aczóL és tekercsmigany vagy szelencze ruganyossága és a légnek nyomása tartanak egyensúlyt, A két eszköz tehát ólyféle viszonyban áll egymáshoz, *) Ezen ismertetés az osztr. meteor, társulat közlönye V. kötetének 1870. tí-ik számában is megjelent,
