Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1876
4 A földtan maga két nagy osztályra oszlik; ezek egyike a földiem8 ("Geognosia), másika pedig a földképz'ódéetan (Geogenia). A 1'öldképzödéstan, melyet másképen földünk természetiörténelméiiek is nevezhetnénk, földünk őskori állapotát vizsgálja és annak mind eredeti képződését, mind pedig lassankénti fejlődését magyarázza; inig a földiemé, melyet földünk terméezetrajzdnak tekinthetünk, inkább földünk jelenkori állapotát tárgyalja. A földiemét újból felosztjuk a tágabb és szorosabb értelemben vett földismére; a tágabb értelemben vetthez számittatik a száraz földön kívül még a vizieme (Hydographia) és a légtiinettan (Meteorologia); a szorosabb értelemben vett földisme az, melynek egyedüli és saját tárgya a föld rideg kérge összetétele és belalkatának magyarázása. A földiem» bizonyára az emberiség legrégibb tudományos ismeretei közé sorozható, mit bizonyitnak mind azon emlékek, melyek egyptomi, phö- niciai, ázsiai, görög és romai épitészeti s művészeti műremekekből mai napig fentinaradtak, és melyekből azon régi népek ismereteire következtethetni. Feltehető ugyanis, hogy, ha ama népek a fémek és érczek kiválasztásában már a tökély aránylag magas fokán állottak, bizonyosan azon kőzeteket is ismerték, melyek az általok feldolgozott fémek és érczek teléreit képezték, vagy általában érczeket és fémeket tartalmaztak. Bizonyára ismerték Egyptom legelső kőfaragói azon anyagokat, melyeket óriási müveikre használtak. Sőt még a történelem is ennek bebizonyítására elegendő példákat szolgáltat. A földisme, — melynek segélyével képesek vagyunk földünknek alkatrészeit, ha nem is teljes pontossággal, de mégis megközelítőleg meghatározni, s ennek folytán nemcsak ismereteinket gazdagítani, de egyszersmind jóllétünket is előre mozdítani — a jelen állapotban mutatkozó földünk rideg kérgének boncztanát képezi s mint ilyen főfeladatainak egyikét oldja meg, midőn a föld kérgét alkotó sziklafajokat vagyis kőzeteket megvizsgálja, meghatározza és leírja. A kőzetek meghatározásánál kétféle irányt tarthatunk szem előtt, t. i.a kőzeteket vagy előfordulási helyükön a szabad természetben vizsgáljuk és ez utón meghatározzuk, vagy pedig egyes kőzetdarabokat, úgynevezett kézipéldányokat vizsgálunk, de nem künn a szabadban, hanem otthonn vagy a laboratóriumban. Legczélsztrü )b s legbiztosabb eredményre vezet azonban az, ha a körülményekhez képest mindkét eljárást egyesitjük, azaz ha a szabadban a kül" viszonyok szerint meghatározott kőzeteket otthonn egész nyugalommal, a szükséges oizközök ■ szerek segélyével, tüzetesen tovább vizsgáljuk.
