Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1857

- «4 A könyvtárt használni kivánók számára mindennap 11 — 12-ig nyitva áll az olvasó szoba. Utazók és látogatók máskor is készséggel vezetetnek a múzsák e szenthelyére az intézet jelenlegi igazgatója t. ez. Andrásy István által. (Az intézet részletesb leírását lásd a Hetilap 1855—ki 1 és 14, az Erdélyi Muzeum 1856-ki 9 és 10 számában D. Ötvös Ágostontól.) —

O Pénzverde.

A mily nagy vala a félelem, mit a dákok a rómaiaknak okozónak, — „Paene oceupatam seditionibus delevit urbem Dacus,“ mondja Horácz — akkora vala örömük is e nevezetes ország meghódítása fölött. És ez örömnek legfőbb oka Dáciának minden várakozásukat felülmúló gazdagsága volt. A római birodalom Kaliforniája volt ez, mely a rómaiaknak épp e gazdagsága miatti idetodulása által római miveltségnek és jólétnek oly magas fokára emeltetek, minőt a birodalom,többi elfoglalt részeiben híjába keresünk. E rövid idő alatt oriásilag gyarapodott felvirágzást, melyről a fenhangu, boldogságot hirdető Dacia felix — féle köiratok tanúskodnak, az itten nyitott só- kő- és aranybányák roppant jövedelmei eszközlék. Csak az aranybányákból nyert .félévi jövedelmet ötvennégy mázsára teszi Köleseri „Auraria Romano- Dacica“ ozimü munkájában. Innen magyarázható azon körülmény, hogy Trajanus, Daciának meghódítója „Optimus, Felicissimus, Providentissimus“ melléknevekkel tiszteltetett meg a római néptől; hogy oszlopot emeltek, évenkint visszaforduló ünnepet rendeltek tiszteletére (Plinius 1. X. epist. XLIV.

Az aranyművesek és pénzverők legnevezetesb ezéhei, mint ezt számtalan köirat bizonyítja, — noha az adóul fölvett és bányákból nyert arany többnyire kivitetett — Auraria (Abrudbánya) és Patroissa (Zalathnán alól Petrosán nevű falu mellett) akkor népes városokban voltak ugyan; de hogy itten, Apulumban is, hol a kereskedők — Negotiatorum — nevezetes ezého — collegiuin — virágzott, léteztek: mutatja az itten talált köiratok ide vonatkozó tartalma. Azonban, miután bizonyos, hogy a dákok görög pénzzel éltek, Dáciának a rómaiak után lett urai idegen pénzt használtak, a magyar királyok alatt, ha vertek is Erdélyben pénzt, azt a magyar király nevére verték, nemzeti fejedelmeink alatt pedig, mint látszik, olykor mindenkinek joga volt pénzt verni, ha a kiszabott föltételeket teljesítette és magok a fejedelmek majd Fejérvártt vagy Kolozsvárit, majd Brassóban és Fogarason, legtöbbnyire pedig Nagy-Bányán verették a pénzt: nem csoda, ha valamely rendezett pénzverdének nyomaira nem is akadhatni. Ha fölemlítjük, hogy Bethlen Gábor 1620-ban, Rákoczy György 1657-ben, Apafy Mihály 1683, 1686, 1687, 1688 és 1689-ben verettek itten pénzt, a fejérvári pénzverésnek történetét alkalmasint kimerítettük. A mostani rendezett pénzverdének — mely a hagyomány szerint egy nözórda helyén áll — alapítási idejét mutatja a kapuja fölötti irás:

NOVA AEI>ES REGNI UIONETARIA ERECTA EST ALBAE IVLIAE

QVANDO FORTALITIVUI ALBEN SE FORTIFICABANT CAROLO SEXTO I>EI GRATIA IMPERATORE GLORIOSO.

Sím HAEREME PRINCIPE TRANSIJLVANIAE.

SVPREMO REGNI GENERALI CAESAREO STEPHANO I>E STEINVILE

HVIVS CAMERAE MRECTORE IGNATIO HANN.

I0ANNE CROPFF AVRI FODINARVM INSPECTORE. (1714)