Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1857

első helyen kell vala említenem — a XV. század legnagyobb keresztény bajnoka, a magyar nemzetnek s vele s általa az egész kereszténységnek védpaizsa, az Isten és szent ügyeiért hazája szerelmében lángoló hős, a nagy Hunyady János. Sírját e hősnek, valamint a többiekét szentségtelen kezek feldúlók, (a templomban volt sírköveket — Hunyadi János, László fia és amannak fivére a nagy kaputól jobbra, meg Zsigmond János, Izabella és Martinuzi balra látható sírboltjain, a Bethlen Gábor és Rákoczy György sirverseit tartalmazó márványtáblákon kívül — szétrombolá az idő vas foga) de emléke él, míg keresztény lesz a földön. Mert kevés név van a világtörténetben, mely oly szép és tiszta hangzalu volna, mint Hunyady neve. Van valami e névben, mely a legnemesebb emberekre, kik valaha éltek, népökért és az emberiségért magukat feláldozták, emlékeztet, ügy vagyunk a nagy férfiak nevével és emlékével, mint az accord hangjaival; ha az egyiket hangoztatjuk, a többi is megszólal. Hunyady, Ka- pisztrán János, Bouilloni Godfried, ily együtt hangzó nevek, melyek említésére sebesebben dobog a szív mindenkiben, ki magasztos érzések irányában fogékony kebellel bir. Ki ne emlékeznék, ha Hunyady sírköve előtt áll, azon századokon át tartó küzdelemre ezerféle válságaival együtt, mely nyűgöt mi- veltsége és kelet barbársága, az emberiség legszentebb érdekei és a pogány rabiga, a kereszténység és a mohamedanismus között folyt s melynek folytán mindazon dicső javak benne isíenihletett, rettent- hetlen bajnokukot, seregeiben a szünet nélkül feléjök tóduló hullámok ellen védfalokat tapasztalak? E meggyőződés vezérlé Föpásztorunkat, midőn 1856-ki augustus 11-én a hősnek négyszáz éves emlékére híveit a templomba szólítá, ez városunk lakosait, kik sírkövét virágokkal felékesíték. A faragott köböl épült templom hosszasága 261, széllessége legnagyobb kiterjedésében Í20, magassága 60 lábat tesz. —

d) Országos levéltár.

Külső háborúkkal elfoglalt eldödeink a királyok rendeletéit, valamint az országul hozott törvényeket és egyesek okmányait — milyenek például a végrendeletek, osztozási levelek, adományozások, határmérések, nemeslevelek — a kereszténység behozatalával papjaik által íratták, azoknak őrzését a káptalanokra és zárdákra bízták. így bátran állíthatni, hogy a fejérvári levéltár is a püspökséggel és káptalannal ugyanazon időben alapíltatott. E levéltárok czélját, az okleveleket a háborúval járó pusztítások, égések, valamint az önérdek ellen megőrizni, úgy vélék leginkább elérhetőnek, ha azokat az egyháziak gondviselése alá örökre örizendökül adják. Innen ama rendszabály. (Trip. P. II. tit. 15) melynél fogva az oklevelek csak másolatban, de soha eredetiben ki nem adathattak.

Az itteni levéltárnak csak rövid történetét szándékozván adni, olvasóinkat, kik vele részletesebben kívánnak megismerkedni, halhatatlan nevű és érdemű hazánkfia, gróf Kemény József: „Notitia Historico — Diplomatica Archivi et Literalium Capituli Albensis Transsilvaniae Cibinii 1836.“ czimü szerző fáradhatlan munkásságát, egyháza és hazája iránt lángoló hő szeretetét tanúsító munkájára utaljuk. Mit az okmányok e roppant tengerében, .melyre szerző első bocsátkozék, meríthetni, azt e munkájában hazánk és különösen egyházunk történetének felderítésére — miért nagy szellemének itten hálánkat nyilvánítni kötelességünknek tartjuk — nagy szorgalommal kiállítá.

A fejérvári levéltárnak történetét, miután a templommal ugyanazon sorsa volt, már azokból miket eddigi czikkeinkben mondottunk, kivehetni. Kiegészítésül még csak azt említjük meg, hogy 1545-ig egy a templom jobb oldalához csatolt kamarában vagy a sekrestyében tartatott, ekkor pedig a magasb torony alá költöztetett, hol jelenleg is van. Mily roppant kárt tevének e levéltárban az említett szerencsétlen események, mutatja azon körülmény, hogy honi fejedelmeink alatt alig tartaték országgyűlés, melyen pusztult állapota felett fel nem jaldultak, helyreállítását nem indítványozták, nem kérték volna. De minden jajdulás, minden országul végzett gondoskodás, úgy látszik, minden eredmény nélkül volt, míg Bethlen Gábor idejében a templom és torony kiigazításával maga a levéltár is rendbe szedetett. Azonban e rendezést is megsemmisítő az 1658-ki szerencsétlenség.