A Győri Püspökség Körlevelei, 1963
Tartalomjegyzék
- 39 volt Lourdesban, szerkesztője és.-kiadója volt a "Lourdes" c. folyóiratnak. Neve ezért ismert volt az egyházmegye határain kivíil is, szerte az országban. Bizunk abban, hogy a Minden Kegyelmek Anyja kieszközölte számára az örök boldogságban-Isten szinelátását. Október 31-én helyezték holttestét örök nyugalomra a soproni Szent Miháfy temetőben. DR. SZABÓ JÓZSEF székesegyházi kanonok, életének 63., áldozópapságának 38. évében példás türelemmel viselt hosszú betegség után november 29-én Budapesten az Üllői úti klinikán a betegek szentségének felvétele után meghalt. Elmúlása nagy veszteséget jelent az egyházmegyének. Papi működéséből 32 évet a papne - velés szolgálatában töltött mint szemináriumi prefektus és teológiai tanár. Egész papi generáció hallgatta előadásait, melyek mindig komoly felkészültségről, alapos tudásról és gyakorlati przék - ről tanúskodtak. Mint elöljáró és tanár nemcsak tudását adta át növendékeinek, hanem életpéldája is nevelőhatással volt rájuk. Kiegyensúlyozott egyénisége, fedhetetlen jelleme mindenki számára mintakép lehet. Tudását nemcsak a katedra magasáról hirdette, hanem szivesen felment a templomok szószékeire is, hogy a hívekhez szóljon szentbeszédeiben. Beszédei mindig világos logikával,teológiai megalapozottsággal voltak összeállítva. Ugyanakkor a hallgatók szivéhez szóltak. Szivesen vállalt munkát az egyházmegye több központi hivatalában és intézményében és a főpásztor mindig számíthatott megfontolt tanácsaira. Barátságos természete miatt a gyári hívek tisztelték, szerették, hisz egész papi életét köztük élte le. Még számítottunk további munkájára, azonban az isteni Gondviselés másképpen intézkedett. Súlyos betegséggel látogatta meg, a klinikai kezelés és a műtét sem tudott segíteni állapotán. Heteken keresztül készült a halálra és Isten akaratában megnyugodva fogadta azt el. December 4-én helyezték el holttestét a székesegyház kriptájában a boldog feltámadás reményében. Egykori tanítványai, paptestvérei, valamint a győri hívek nagy sokasága és szülőfalujának küldöttsége vett részt a temetésen. ZIMONYI ZOLTÁN pinnyei lelkész életének 36. , áldozópapságának 13. évében, rövid, de kínos betegségét végigküzdve, a betegek szentségével megerősítve a soproni kórházban dec. 12-én befejezte földi pályafutását. A súlyos betegségről érkező hírek aggodalommal töltöttek el bennünket, imáinkkal kértük az élet Urát felgyógyulásáért. A mindenek Alkotója azonban magához szólította őt. A halálhír mindannyiunka lesújtott. Csak egy vigasztalt bennünket, hogy a napokig halállal küszködő lélek a szenvedés kínjaiban és a betegek szentségének fürdőjében megtisztulva léphetett Atyja és Birája elé. Elmúlása nagy űrt hagyott sokak szivében.Szülei gyászolják életük örömének elmúlását, barátai a mindig jó pap- testvér elköltözését, hívei, akik nagyon szerették és akik halálában is maguk közé kívánták, a minden ügyükkel szivesen törődő lelkipásztort siratják benne. Elmúlása figyelmeztető számunkra is. Az életet Isten adja és bármikor el is veheti azt. Külön kegyelem részéről, ha a halál nem mint tolvaj jön, hanem időt hagy a felkészülésre. Ne szűnjünk meg továbbra sem imádkozni megboldogult oltártestvérünkért és önmagunk számára a jóhalál kegyelméért. December 16-án kedvig * városában,Sopronban a Szent Mihály temetőben helyezték el kihűlt tetemét a papság és a hívek nagy részvététől kisérve. 0 A megboldogult Oltártestvéreket a kötelező 2 szentmise bemutatásári kívül is Tdő Papjaim buzgó imáiba ajánlom. R.I.P. . •
