A Győri Püspökség Körlevelei, 1963
Tartalomjegyzék
1597/1965. ez. r ftt m VI. körlevél i . Tisztelendő Oltártestvérek! Krisztusban Kedves Hiveim! Talán sohasem tekintett annyi szem az Örök Város, Kóma felé, mint az elmúlt napokban. Embermilliók szive dobogott együtt Szentságes Atyánk, XXIII. János pápa mindjobban gyengülő szivével, és reménykedve szállt a sok-százéves könyörgés: Tartsd meg, Isten, Szentatyánkat... Az isteni Gondviselés mégis úgy határozott, hogy magához szólitsa öt. Junius 3-án este adta vissza lelkét Teremtőjének. Mélységes fájdalommal, de ugyanakkor élő hit bel fogadtuk a hirt, mert tudjuk, hogy az Egyház sorsát Isten intézi,előttünk sokszor érthetetlen bölcsességgel. Ez előtt a bölcsesség előtt alázatosan meghajtjuk homlokunkat. Élete egy kis olasz falucskából ind'ult el, szegénysorsu, egyszerű szülőktől származott. 1904-ben szentelték pappá. Először a lelkipásztorkodásban dolgozott, majd a háborúban, mint katona - pap gondozta a rábizottakat. Azután teológián tanit, kispapokat nevel. Csakhamar felfigyelnek kiváló szellemi képességeire. 1925-ben püspökké szentelik és fontos megbizatásókat kap a Szentszéktől. A legkényesebb helyekre küldik pápai köretkéntBulgáriába, Törökországba, majd a II. világháború után Párisba. 1953-ban biboros és velencei pátriárka lesz. 1958 őszén a bib.orosi kollégium a Szentlélek sugallatára XII. Pius örökébe választja. XXIII. János pápa néven lép a pápai trónra. Öt évig sem kormányozta az Egyház hajóját, de ez az idő elég volt ahhoz, hogy az Egyház belső életében uj éltető áramlásokat inditsón meg,- hogy az Egyházat a világ-érdenlődés középpontjába állitsa és mindenki figyelmét felhivja arra, hogy az Egyháznak küldetése van a ma emberéhez, - és hogy személye magasabbra emelkedjék minden más földi nagyságnál a világ szemében is. Mindezt azért tudta elérni, mert jóságos atyja volt minden embernek,mert törekvése a legáltalánosabb emberi érték: az igazság, és Isten nagy adományának, a,békének elérése volt, és mert munkájához az éltető erőt Istenbe vetett rendithetetlen britéből merítette. Atyja tudott lenni mindenkinek. Elhagyta a pápai udvar magasságát és leereszkedett PLóma legegyszerűbb embereihez. Együtt ment velük gyalogosan a bűnbánati körmencten, meglátogatta a börtönöket, kórházakat és árvaházakat, elvitte a rászorulókhoz atyai jóságát, vigasztaló szeretetét. Nagy, hivatalos audienciák alkalmával félretette a szertartásos előírásokat, meleg emberi szavakkal tudott szólni az előtte megjelentekhez, állam- és kormányfőkhöz, hirneves tudósokhoz, közismert személyiségekhez. Nap mint nap megjelent dolgozószobájának ablakában és estharangszó után áldását adta az egybegyűltekre. Ünnepélyes alkalmakkor százezrek fogadták áldását a Szent Péter bazilika homlokzati erkélyéről, ötvenegy nappal halála előtt még világgá sugározta atyai hangját a rádió, és kedves egyéniségét mutatta a televizió. Jóságos atyai alakja sokáig élni. fog szivünkben, magyarok szivében is, hisz a zsinat alkalmából külön üzenetben szólt hozzánk és a közel múltban magyar
