A Győri Püspökség Körlevelei, 1963

Tartalomjegyzék

9 PAJTENYI LÁSZLÓ c. apát, kanonok, komáromi főes­peres, soproni várósplébánost és Baltavári Gyula c. apát, kano­nok, soproni főesperest, főesperesi minőségükben kölcsönösen felcseréltem. Ugyanakkor Pajtényi Lászlót kineveztem a soproni kerület esperesévé. Espérési, kinevezések: SÖLÉTORMOS GÁBOR abdai ad­minisztrátor a kónyi kerületbe, BINDES PÁL csepregi plébános a csepregi kerületbe, FÜLEKI FERENC hidegség! plébános a nagycen­ki kerületbe, SZABÓ ISTVÁN h. esperes, himodi adminisztrátor a beledi kerületbe, SZAKÁCS JÁNOS szilsárkányi adminisztrátor a magyarkereszturi kerületbe, KÓCZÁN LAJOS vértéskethelyi lelkész a kisbéri kerületbe kapott esperes! kinevezést. Lr. LÁNYI JÁNOS pápai t. káplánt megbíztam a saj­toskáli plébánia adminisztrálásával. LUKKON MIKLÓS kónyi segédlelkészt ideiglenesen szabadságoltam, BRÜCKNER ÁKOS ujmisést pedig kineveztem kónyi segédlelkésznek. 338/1963. sz. - HALÁLOZÁS SMIEL LAJOS tb. esperes} ny. csepregi plébános életének 77.> áldozópapságának 54. évében a betegek szentségé­nek felvétele után jan. 21-én visszaadta lelkét Teremtőjánek. Pontosan félévszázadon keresztül szolgált lelkiismeretes helyt­állással az Ur szőlőjében. Már magában ez a tény az Isten részé­ről rendkívüli kegyelem, az ember részéről pedig tiszteletremél­tó teljesitmény. Méginkább azzá teszi az, hogy ezt az időt úgy tudta felhasználni, hogy szinte évszázadokra maradandó emléket állitott munkásságának a csepregi templom megnagyobbitásáva'l. Ezen a külső emléken túl azonban értékesebb az az emlék, melyet paptestvérei és*volt hivei szivében emelt barátságos, derűs,sze­retetteljes magatartásával. Nyugalombavonulása után is hivei kö­zött maradt. Testien ugyan megtört, de lelkében felkészült a- Mesterével való találkozásra. Temetésén paptestvérei és volt hi­vei nagy számban vettek részt jan. 24-én., amikor egykori hivei közé helyezték örök nyugalomra a csepregi temetőben. NÉMETH RULOLF tb. esperes, ny. peresztegi plébá­nost, egykori osztálytársamat, életének 78., áldozópapságának 55. évében szólította magához az Ur. Jan. 24-én halt meg szülő­falujában* Rigácson. Papi működésének javarészét Peresztegen töltötte, ahol 36 évig volt híveinek atyja, minden gondjukat és örömüket megosztó lelkipásztora. A hosszú és szép eredményeket felmutató munkás papi élet után szülőfalujában vonult vissza. Amig ereje bírta, ott is kivette részét a lelkipásztori kisegí­tésből. Életének utolsó két hónapja a szenvedések szakadatlan láncolata volt, de sohasem zúgolódott. "Én Jézusom, élni akarok, amig Te akarod, szenvedni akarok, ahogy Te akarod, meg akarok halni, amikor Te akarod". Ezt az. imát ismételgette naponta több­ször is. Január 26-án temették el szülei mellé a rigácsi temető­ben. Több győregyházmegyés pap és egykori peresztegi hivei közül is többen elmentek temetésére a rendkívüli időjárás ellenére is, hogy ezzel róják le szereteteket, tiszteletüket egykori plébá­nosuk iránt. Az elhunyt paptestvéreket a kötelező két szent­mise bemutatásán túl is Tdő Papjaim és híveim buzgó imáiba ajánlom. 337/1963. sz. - SZEMÉLYIEK

Next

/
Oldalképek
Tartalom