A Győri Püspökség Körlevelei, 1956
21 Kedves Hívek! Október hónapja a rózsafüzér hónapja. Templomaitokban megtartjátok az esti ájtatosságot és megismétlitek a titkokat, amelyek Jézus, Mária életére: örömeire, szenvedéseire és dicsőségére emlékeztetnek. Ezek között a titkok között a két első azt mondja: "Áldott a Te méhednek gyümölcse Jézus, kit Te Szent Szűz a SzentlélektŐl fogantál;" a második pedig igy szól: "Áldott a Te méhednek gyümölcse Jézus, akit Te Szent Szűz Erzsébetet látogatván méhedben hordoztál!" Emlékeztet minket ez a két titok arra, hogy Jézus földi élete nem Betlehemben kezdődött, ahol született, hanem Názáretben, ahol foganhatott. És a magzat, akit Mária Erzsébetet látogatván szive a- latt hordozott, ugyanaz a Jézus volt, mint akit később a betlehemi istállóban pólyákba takart és jászolba fektetett; ugyanaz a Jézus, mint akit a templomban bemutatott és megtalált; ugyanaz, mint aki később tanított, csodákat tett, szenvedett, meghalt és feltámadott. A mi életünk is,^kedves Hívek, fogantatásunkkal kezdődött. Akkor lehelte Isten belénk a halhatatlan lelket, amelyet az Ö képmására teremtett. Áldottak legyenek szüléink, akik jelentkezésünket e világra áldozatos lélekkel fogadták. Áldott legyen édesanyánk, aki gondosan óvakodott minden olyan lépéstől, amely nekünk ott a szive alatt ártalmunkra lehetett volna; és édesapánk is, aki vigyázott a- njránkra mimiattunk. Örömmel vártak, előre találgatták nemünket, tanácskozták meg nevünket, készítették számunkra a bölcsőt, a ruhácskákat! A mennybéli Atya fizessen nekik ezért a jóságukért, és a Szüzanya szeresse őket; mi meg köszönjük nekik, hogy életben tartottak és meg nem öltek minket! Hogy meg nem öltek minket? Hát ez is lehetséges lett volna? Bizony igen, kedves Hívek, mert nagyon sok gyermek nem látja meg élve a napvilágot, mert szülei megölik, mielőtt a világra jöhetett volna. Százezrek és százezrek pusztulnak el igy, többen mint a világháborúban elpusztultak és újabban csak szaporodik az ártatlan áldozatok száma. Úgy hívják ezt, hogy a "terhesség megszakítása". Az anya elmegy az orvoshoz, és az orvos kioperálja belőle eleven magzatát, mintha csak egy ártalmas daganat volna. Vájjon mit vétett az ártatlan teremtés, hogy a szülők oly gyűlölettel vannak ellene és életére törnek? miért kell neki kereszteletlf.nül meghalnia ás Isten látásától - önhibáján kívül - örökre megfoszttatnia? Nagy bűn ez, kedves Hívek, igen nagy bűn! És ne mondja senki, hogy a törvény megengedi, mert Isten törvénye nem engedi! És egykoron Isten nem emberi törvény szerint fog megítélni titeket, hanem a saját, örök tör - vénye szerint, amely igy szól: "Ne' ölj!" Természetellenes bűn is a magzat megölése, mert Isten az ember természetébe oltotta a szülői szeretetet és most maga a szülő fordul magzata élete ellen. És ne mondja senki, hogy a gyermek anyja méhében nem eleven: mert bizony élő lény az, akinek lelke van ás aki növekszik, fejlődik, sőt sokszor megmozdul az anyai szív alatt, mint ahogyan Keresztelő Szent János repesett anyja, Szent Erzsébet méhében, amikor a Boldogságos Szűz köszöntését meghallotta. És azt se mondja senki, hogy nem fáj neki, nincs öntudata, mert hisz az újszülött gyermeknek sincs öntudata, és nemde megrettenünk a gondolattól, hogy gyilkos kezet emeljünk'ellene VIII. 2347/1956. sz. -
