A Győri Püspökség Körlevelei, 1955

- 25 ­X. 3100/1955. sz. Kedves Hívek! "ügy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát küldé, hogy mindenki, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen!" /János 3,16./ A Szent János evangéliumából vett ezek a szavak jut­nak eszünkbe a kis Jézus jászolánál. Isten sokfélekép mutatta meg szeretetét az emberek iránt. Megmutatta azzal, hogy saját képére és hasonlatosságára alkotte őt, értelemmel és szabad akarattal ru­házta fel és úrrá tette minden élő lény felett. Lelkét halhatatlan­nak teremtette és örök boldogságra szánta. Le megmutatja Isten sze­retetét naponta irántunk, amikor megadja mindennapi kenyerünket és a természet szépségeiben gyönyörködtet. Legnagyobb szeretetet a- zonban akkor tanúsított az ember iránt, amikor nem vetette el őt a bűnbeesés után, hanem irgalmat gyakorolt teremtményével szemben, a- ki végtelen felségét megsérteni merészelte. Nagy türelemmel hívogat­ta vissza magához az eltévedt bárányokat. Tette ezt az ószövetség­ben prófétái által; mikor pedig az idők telje elérkezett, szent Fi­át küldte el, akiben Isten türelmesszeretetét és irgalmát meghatva csodáljuk. Mert ime, mit is mond róla az evangélista a karácsonyi harmadik misében? "Az övébe jött és az övéi őt be nem fogadták!" /János 1,11./ És jóllehet őt be nem fogadták, a betlehemi szállás­ról kiszorították, egyiptomba menekülni kényszürítették, élete de­lén jótettei dacára üldözték és megölték, mégis nem szűnt meg sze­retni az embereket, amikor pedig jótévő kezét keresztre szegezték, ajka rebegett imát érettük és kérte számukra mennyei Atyja bocsána­tát. Ennek a szerető Istennek nevében kérünk benneteket, kedves Híveink, hogy viszont szeressétek Istent mindenek felett és szeres­sétek felebarátaitokat. Az Isten szeretete sok mindenre jó; képesít a türelemre bajban, szenvedésben és erőt ad a kisértésben. Megtanít minket arra, hogy az élet örömeit mértékkel élvezzük és a szerencsét Isten iránt való hálával, alázatos szívvel vegyük. A felebaráti sze­retet pedig arra ad erőt, hogy egymás terhét viseljük, azaz hogy el- nézŐk és megbocsátók 3\gyünk egymás gyarlóságai iránt, főleg pedig hogy ne csak a magunk javát hajhásszuk, hanem mások boldogságát is elősegíteni terekedjünk, jól tudván, hogy igazi öröm néni lehet az önzésből fakadó öröm, és hogy igazi boldogság csak a közös boldog - ságból fakad. Karácsonykor, a szeretet ünnepén ilyen örömfakasztásra tö­rekedjünk. Ezen az ünnepen a jó emberek egymásnak örömet kívánnak és egymás örömének örvendenek. Boldogok a szülők, amikor látják gyer­mekeiket örvendezni a karácsonyfa áLatt, vagy a betlehemi jászolnál, és boldogok a gyermekek a szüleik arcáról sugárzó szeretet melegében. Az ellenségek is kibékülnek ezen a napon, vagy legalább is szüntetik haragjukat, /ajjón nem lehetne^e mindig ilyen hangulat a lelkekben? Nem állandósulhatna-e a karácsonyi béke a nemzetek között? --- A pr óféták mindig hittek ilyen béke lehetőségében és az Egyház is min­dig remélte azt, mióta Betlehem mezőin elhangzott az angyali ének. Le kell ehhez a jóakarat! Kell hit az irgalmas Istenben, aki

Next

/
Oldalképek
Tartalom