A Győri Püspökség Körlevelei, 1949
Tartalomjegyzék
51 a szentmise alatt közösen mondható miseimák szövegét pedig négy oldalas imalap formájában fogja a hívek kezébe adni. Az imalap egyben útmutatást ad arra is, hogyan lehet imádságok és énekek váltakozó beállításával a szent áldozat nagy misztériumát közelebb hozni a hívek leikéhez. Hivatkozással legutóbbi körlevelem 2922. sz. rendeletére jelen soraimmal elrendelem, hogy a szentmise hallgatás ezen módját egyházmegyém minden templomában haladéktalanul vezessék be; minden templomban, ahol vasárnaponkint több szentmise is van, legalább egyik liturgikus legyen, ahol pedig egy szentmise van, havonkint legalább kétszer tartsanak liturgikus szentmisét; a szentmise alatt közösen mondandó imákat a hívek idővel tanulják meg, hogy a missa recitata-kon kívül is ezek csendes imádságával belekapcsolódhassanak a szentmise fő részeibe. Különösen kínálkozik a szentmisehallgatás ezen módjának bevezetése gyermekek és diákok miséjén, ahol a betanítás lényegesen könnyebb, a változatosság pedig a katolikus ifjúság tetszésével találkozik. Minden olyan alkalomkor, amikor csendes püspöki mise van (pl. bérmálás, búcsú járás stb.), a szentmisén való részvétel ezen módja kötelező. Ilyen esetben feltétlenül egy hozzáértő lelkipásztor legyen az előimádkozó. Az ú. n. liturgikus szentmise bevezetésével kapcsolatban a következőkre hívom fel Tdő Papjaim figyelmét: 1. A liturgikus mozgalom terén óva intek mindenkit az esetleges túlzásoktól, az egyház rubrikái által nem engedélyezett szokások bevezetésétől. Az egyházmegyei hatóság által rendelkezésre bocsájtott kiadványok útbaigazításai e téren mérvadók’ • legyenek. Kisebb, zárt közösségeknél az Imádkozzátok a szentmisét c. vezérkönyv által közölt missa recitata álkalmazható. Nagyobbszámú hívősereg sokkal több lelki haszonnal vehet részt a külön kiadványban (imalap) lefektetett irányelvek szerint a szentmisén, mert ebben közös imák és énekek, valamint az előimádkozó intelmei alkalmasan váltakoznak egymással. Amennyiben a két kiadványban nem szereplő szokás bevezetését veszi tervbe valamelyik lelkipásztor, azt nem vezetheti be addig, míg erre az egyházmegyei hatóságtól kifejezetten engedélyt nem kap. 2. A liturgikus szentmiséket ott, ahol több lelkipásztor is van, feltétlenül pap vezesse legalábbis eleinte előimádkozó- ként. A szentmise megkezdésekor felolvashatja a Szunyogh féle misszáléból az aznapi miseszöveg rövid magyarázatát, a közös imákat mindig ő kezdje el rövid felhívással (amire az Imádkozzátok a szentmisét c. kiadvány nagyon alkalmas mintákkal szolgál), az énekek első verssorát olvassa fel, vagy utaljon az imakönyvek megfelelő énekszámára és szakaszára, és legyen gondja arra, hogy a hívek imája és éneke ne szakadjon el a misézőtől. Az utóbbi elv érdekében az előírt imákból, vagy tervbevett énekekből bármelyiket elhagyhatja, amire azonban figyelmeztesse pár szóval a híveket. 3. Különös gondot kell fordítani az előimádkozó kiválasztására és betanítására ott, ahol pap hiányában hívőt kell élö- imádkozóként alkalmazni. Fontos, hogy az előimádkozó példáséletű katolikus legyen (nyáron kispap, ahol van, apáca), jó hanggal rendelkezzék, tudjon értelmesen olvasni, ismerje alaposan a szentmise szertartását, hangjába ne vigyen zavaró pátoszt, mert szereplésében nem egyéni érzelmeinek kell hangot adnia, hanem a közösséget és annak lelki épülését kell szolgálnia. A világi előimádkozónak a lelki- pásztorok pontosan jelöljék ki a felhívások szövegét, részletesen utasítsák őket a felolvasandó könyörgések vagy olvasmányok felől és világosítsák fel, mit kell szükség esetén a szertartások zavartalan menete érdekében kihagyniok. 4. Fokozottan ügyeljünk arra, hogy a közös imák egyöntetűen, méltóságteljesen, az előírt megszakításokkal, de a liturgia fegyelmezett ütemében — bántó elnyújtá- sok nélkül — menjenek. Ennek érdekében kívánatos különösen az ifjúság köréből élőimádkozó gárdát összeállítani, velük a szövegeket többször elpróbálni. A próbákat az énekpróbákkal együtt minden eset-
