A Győri Püspökség Körlevelei, 1949

Tartalomjegyzék

51 a szentmise alatt közösen mondható mise­imák szövegét pedig négy oldalas imalap formájában fogja a hívek kezébe adni. Az imalap egyben útmutatást ad arra is, hogyan lehet imádságok és énekek válta­kozó beállításával a szent áldozat nagy misztériumát közelebb hozni a hívek lei­kéhez. Hivatkozással legutóbbi körlevelem 2922. sz. rendeletére jelen soraimmal el­rendelem, hogy a szentmise hallgatás ezen módját egyházmegyém minden templomá­ban haladéktalanul vezessék be; minden templomban, ahol vasárnaponkint több szentmise is van, legalább egyik litur­gikus legyen, ahol pedig egy szentmise van, havonkint legalább kétszer tartsanak liturgikus szentmisét; a szentmise alatt közösen mondandó imákat a hívek idővel tanulják meg, hogy a missa recitata-kon kívül is ezek csendes imádságával bele­kapcsolódhassanak a szentmise fő részei­be. Különösen kínálkozik a szentmisehall­gatás ezen módjának bevezetése gyerme­kek és diákok miséjén, ahol a betanítás lényegesen könnyebb, a változatosság pe­dig a katolikus ifjúság tetszésével találko­zik. Minden olyan alkalomkor, amikor csendes püspöki mise van (pl. bérmálás, búcsú járás stb.), a szentmisén való rész­vétel ezen módja kötelező. Ilyen esetben feltétlenül egy hozzáértő lelkipásztor le­gyen az előimádkozó. Az ú. n. liturgikus szentmise bevezeté­sével kapcsolatban a következőkre hívom fel Tdő Papjaim figyelmét: 1. A liturgikus mozgalom terén óva in­tek mindenkit az esetleges túlzásoktól, az egyház rubrikái által nem engedélyezett szokások bevezetésétől. Az egyházmegyei hatóság által rendelkezésre bocsájtott ki­adványok útbaigazításai e téren mérvadók’ • legyenek. Kisebb, zárt közösségeknél az Imádkozzátok a szentmisét c. vezérkönyv által közölt missa recitata álkalmazható. Nagyobbszámú hívősereg sokkal több lelki haszonnal vehet részt a külön kiad­ványban (imalap) lefektetett irányelvek szerint a szentmisén, mert ebben közös imák és énekek, valamint az előimádkozó intelmei alkalmasan váltakoznak egymás­sal. Amennyiben a két kiadványban nem szereplő szokás bevezetését veszi tervbe valamelyik lelkipásztor, azt nem vezetheti be addig, míg erre az egyházmegyei ható­ságtól kifejezetten engedélyt nem kap. 2. A liturgikus szentmiséket ott, ahol több lelkipásztor is van, feltétlenül pap vezesse legalábbis eleinte előimádkozó- ként. A szentmise megkezdésekor felolvas­hatja a Szunyogh féle misszáléból az az­napi miseszöveg rövid magyarázatát, a közös imákat mindig ő kezdje el rövid fel­hívással (amire az Imádkozzátok a szent­misét c. kiadvány nagyon alkalmas min­tákkal szolgál), az énekek első verssorát olvassa fel, vagy utaljon az imakönyvek megfelelő énekszámára és szakaszára, és legyen gondja arra, hogy a hívek imája és éneke ne szakadjon el a misézőtől. Az utóbbi elv érdekében az előírt imákból, vagy tervbevett énekekből bármelyiket el­hagyhatja, amire azonban figyelmeztesse pár szóval a híveket. 3. Különös gondot kell fordítani az elő­imádkozó kiválasztására és betanítására ott, ahol pap hiányában hívőt kell élö- imádkozóként alkalmazni. Fontos, hogy az előimádkozó példáséletű katolikus legyen (nyáron kispap, ahol van, apáca), jó hang­gal rendelkezzék, tudjon értelmesen ol­vasni, ismerje alaposan a szentmise szer­tartását, hangjába ne vigyen zavaró pá­toszt, mert szereplésében nem egyéni ér­zelmeinek kell hangot adnia, hanem a kö­zösséget és annak lelki épülését kell szol­gálnia. A világi előimádkozónak a lelki- pásztorok pontosan jelöljék ki a felhívá­sok szövegét, részletesen utasítsák őket a felolvasandó könyörgések vagy olvasmá­nyok felől és világosítsák fel, mit kell szükség esetén a szertartások zavartalan menete érdekében kihagyniok. 4. Fokozottan ügyeljünk arra, hogy a közös imák egyöntetűen, méltóságteljesen, az előírt megszakításokkal, de a liturgia fegyelmezett ütemében — bántó elnyújtá- sok nélkül — menjenek. Ennek érdekében kívánatos különösen az ifjúság köréből élőimádkozó gárdát összeállítani, velük a szövegeket többször elpróbálni. A próbá­kat az énekpróbákkal együtt minden eset-

Next

/
Oldalképek
Tartalom