A Győri Püspökség Körlevelei, 1949
Tartalomjegyzék
50 « unanimis auctorum consensus, huic legi derogatur dumtaxat per apostolicum indultum, praesertim in locis missionum. 3. Est tamen prae oculis habendum: inter carentiam ministri et usum alicuius minus idonei inservientis, alteram hypo- thesim prasferri debere, dummodo minister huiusmodi saltem capax sit explendi praecipuas caeremonias, uti porrigere ampullas, missale transferre, tintinnabulum agitare. 4. Exceptis necessitatis casibus in n. 2. enumeratis, vi citati can. 813 requiritur praesentia ministri in Missae celebratione: rubrica missalis praefert, quantum fieri possit, clericum laico, qui est adhibendus, si clericus desit, qui et ipse debet esse masculini sexus: omnes A. A. unanimiter docent esse sub mortali prohibitum mulieribus, etiamsi moniales sint, ministrare ad altare. Sapienter igitur Ecclesia prioribus temporibus statuerat esse adhibendum qua ministrum in Missa privata clericum prima tonsura insignatum (S. R. E. Coli. auth. decr., decr. 113. ad VI); et solum temporum decursu, clericis pro tali servitio rarefactis, ex necessitate concessit ut laici adhiberentur praesertim pueri (ibi, decr. 3647, ad VII); qui usus hodie latissime patet. Ad pueros quod attinet, hi debent sedulo institui, ut idonei fiant administri huic pernobili muneri explendo. *5. Casu necessitatis, deficiente viro, clerico aut laico, rei. canon 813 mulierem admittit ad servitium s. Missae, sub conditione tamen ut „ex longinquo respondeat, nec ullo pacto ad altare accedat“. Id etiam valebat iure Decretalium, ubi legitur „prohibendum quoque est, ut nulla foemina ad altare praesumat aceedere aut presbytero ministrare aut intra concellos stare sive sedere“: mulieris igitur ministerium ad hoc reducitur, ut celebranti respondeat: proinde oportet, ut ante Missam omnia sacerdoti commode disponantur, quae divino Sacrificio occurrere possint, uti solet fieri in cappellis monialium, cum clcsit minister. Ut mulier adhibeatur loco ministri masculini sexus, iuxta relati canonis praescriptum requiritur iusta causa. Induitis vero, quae conceduntur ab hac S, Congregatione, litandi sine ministro, clausula semper adiicitur cavendi nempe „ut ad mentem can. 813. nedum pueri edoceantur de modo inserviendi s. Missae, . sed etiam fideles, ipsaeque mulieres addiscant quomodo possint Missae inservire, legendo responsiones sacerdoti celebranti reddendas.“ Nuper vero Sanctitas Sua aliam clausulam induito litandi Missam sine ministro inserendam praecepit, nempe „dummodo aliquis fidelis Sacro assistat, cui nullimode derogari praestat.“ , A hívek ösztönös igénye és buzgó lelki- pásztorok törekvése volt elindítója a liturgikus mozgalomnak, mely a hívek szentmisehallgatását a szent áldozatba való minél tevékenyebb belekapcsolás által kívánta gyümölcsözőbbé tenni. A dicséretes kezdeményezések, a sokszor túlzásokban sem szűkölködő próbálkozások az anya3513. sz. A liturgikus szentmise bevezetése az egyházmegyében szentegyházban működő isteni Lélek sugallatainak bizonyultak. A vox populi valóban vox Dei volt, amely Szentséges Atyánk Mediator Dei et hominum kezdetű enciklikájában hivatalosan is szentesítést nyert, A liturgikus mozgalom alapgondolata a hívek minél mélyebb és tevékenyebb bekapcsolódása a szentmisébe. Ez a cél megvalósulhat az egyes hívek lelki buzgósár gában is. A szentmise közösségi jellege mégis úgy kívánja, hogy a hívek közös imájukkal, közös énekükkel, közös, a misézőével azonos lelkülettel vegyenek részt a szent áldozaton. A szentmise kell, hogy az egyházközség közös családi összejövetelévé, imádságos családi ünnepévé váljon, melyben a lelkipásztort és a híveket ugyanaz a hit, ugyanaz az áhítat és ugyanaz az áldozat kapcsolja az Istenhez. A közös, ú. n. liturgikus szentmisehallgatás lehetővé tételére az egyházmegyei hatóság kiadta az Imádkozzatok a szentmisét c. kis misekönyvet vezérkönyvként,
