A Győri Püspökség Körlevelei, 1949
Tartalomjegyzék
39 2917. sz. Alapítványokra vonatkozó újabb rendelkezés. szívébe az örök igazságok befogadására. A rideg hang és kemény modor elriasztja a gyermeket hitoktatójától, viszont a szeretettől áthatott fegyelmező erő tiszteletet és ragaszkodást vált ki benne. Mintha köztük Krisztus járna ... Gondoljunk sokszor az iskolában arra, hogy tanítványainknak nemcsak ismereteket adunk, de a velük együtt eltöltött idő és végzett munka nyomán személyes kapcsolataink emlékei is megrögződnek finoman érző lelkűkben és ezeket az emlékeket magukkal viszik az életbe. Istenben boldogult Koller Lajos, soproni elemi iskolai hitoktatóm jóságos papi egyéniségének áldott emléke ma is oly elevenen él hálás lelkemben, mintha beszélne hozzám. Emlékeztetőnek megismétlem itt is egyházi törvénykönyvünknek a hitoktatásra vonatkozó két kánonját. „Proprium ac gravissimum officium, pastorum preser- tim animarum, est catecheticam populi Christiani institutionem curare“. (Can. 1329.) — „Presbyteri aliique clerici, nullo legitimo impedimento detenti, proprio parocho in hoc sanctissimo opere adiuto- res sunto“. (Can. 1333. § 2.) Tisztelendő Testvérek! Legyen nekünk, mindnyájunknak mindenkor a hitoktatás: Gravissimum officium, opus sanctissimum! Az alapítványokra vonatkozó kérdéseket a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1949. évi 2. számú törvényerejű rendelkezése és a magyar népköztársaság minisztertanácsának 4245/1949. M. T. számú rendelete szabályozta. Ezen rendeletek egyik legfontosabb rendelkezése az, hogy az alapítványoktól általában elválasztották a kizárólag vallási vagy kegyeleti célokat szolgáló alapítványokat. A nem vallási vagy kegyeleti alapítványokat vagy megszüntetik, vagy fenntartják, vagy az egyes célok szerint megosztják. A rendeletek intézkednek, hogy mi legyen az ilyképpen elrendezett alapítványok sorsa. A rendelet szövegéből önként következik, hogy az egyházi kezelésben levő, nem egyházi alapítványok igazgatása az Egyház kezéből kiesik. A még meglévő, kizárólag vallási vagy kegyeleti célt szolgáló alapítványok megmaradnak, tekintet nélkül az alapítvány vagyonának értékére. Azok az alapítványok, amelyek részben vallási vagy kegyeleti célokat, részben pedig egyéb célokat szolgálnak, megosztan- dók. Tehát ha valamely alapítvány például részben közoktatási, részben vallási célt szolgál, úgy az alapítvány megosztandó. A több, különböző céllal bíró alapítvány vagyonának a célok szerint eszközölt megosztása során az alapító ügyletben (pl. alapítólevélben, végrendeletben) foglalt rendelkezés az irányadó. Ha a vagyonnak az egyes célok szerint való megosztása tekintetében az alapító ügylet vagy az alapítvány intéző szerve által az alapítvány jövedelmének felhasználásával követett állandó gyakorlat útbaigazítást nem ad., az alapítvány vagyonát a célok között az összes körülmények mérlegelése alapján helyesnek mutatkozó arány szerint kell megosztani. Az alapítványok megosztása tárgyában az illetékes, a felügyelet gyakorlására rendelt miniszter intézkedik. Ha tehát egy alapítvány részben közoktatásügyi, részben vallási célt szolgál, a megosztás tárgyában a vallás- és közoktatásügyi miniszter dönt. Ha az alapítvány céljánál fogva több miniszter van érdekelve, az intézkedéshez az érdekelt miniszterek egyetértése szükséges. Ha a vagyonmegosztás szerint az alapítvány vagyonából vallási vagy kegyeleti célra aránytalanul csekély rész jutna s az alapító nem jelölte ki a kizárólag ezekre a célokra rendelt vagyontárgyakat, úg\r a vallási vagy kegyeleti célokat szolgáló alapítványokra is a többi alapítványra vonatkozó szabályok az irányadók (tehát megszüntethetők, egyesíthetők). Ebben az esetben azonban a vallási, illetőleg a kegyeleti cél szolgálatát az átszálló vagyont terhelő kötelezettségként kell teljesíteni. Az ilyen kötelezettség átszállását az illetékes miniszter nem zárhatja ki és nem korlátozhatja. Abban a kérdésben, hogy valamely alapítvány kizárólagosan vagy részben val-
