A Győri Püspökség Körlevelei, 1949
Tartalomjegyzék
38 nak eljárását, akik — mint egyes iskola- látogatók megjegyzéseiben olvasom, — a tanítás során növendékeik előtt laszólják, élesen kritizálják a könyv szerzőjét. Igyekezzünk a hiányosságokat kipótolni, de ne rontsuk le a hittani könyv tekintélyét és megbecsülését. , Ami az emléző órák elmaradását illeti, számolnunk kell az adott lehetőségekkel. Állami iskolákban korábban sem voltak ilyen órák, hanem ez a munka teljes egészében a hitoktatóra maradt. A felsőbb osztályokban megadott irányítás mellett ezt a munkát a tanulók jórészt otthon maguk is elvégzik. Alsó osztályokban, ha kell is bizonyos időt a hittan-órából közös emléztetésre fordítani, igen nagy hiba volna, ha ebben merülne ki a hitoktatás. Lelkipásztorok és hitoktatók igyekezzenek odahatni, hogy a gyermek szülei vagy idősebb testvérei otthon vállalják az emléztetés munkáját. Templomi szentbeszédekben és katekézisekben hívják fel a szülőket és oktassák ki őket, hogyan segítsék gyermekeiket a hittani leckék megtanulásában. Mindezek felett pedig váljék minden hitoktatónak egész munkáját irányító meggyőződésévé — ma jobban, mint bármikor —. hogy nem a gépies szövegtudás a célja tanításának. A hittani leckék megmagyarázása, az örök igazságok megismertetése mellett ez igazságokon alapuló erényes, öntudatos katolikus életre kell nevelnie és segítenie a gyermekeket. A parancsolatok lelkiismeretes megtartására, a szentmisébe való bekapcsolódás és a szentségek méltó felvétele által kegyelmi életre. E kegyelmi életnek két erős oszlopát kell a hitoktatásnak a gyermek lelkében megépítenie és megerősítenie: az eucharisztikus lelkületet és az egészséges, szép Máriatiszteletet. A régi utasításnak évenkinti „kötelező“ négyszeri gyónás-áldozása, — ami több jelentésben még mindig normaként szerepel, — már régen meghaladott álláspont. Az első pénteki, vagy vasárnapi, a gyakori szentáldozásnak kell általánossá lennie. Az eucharisztikus nevelés szolgálatában álljon a fiúknál a ministráns mozgalom, a leányoknál a templom-gondozásra való szoktatás. A Szűz Anya tiszteletének pedig egyik leghathatósabb eszköze a rózsafüzér helyes, elmélkedő imádkozása. Az újszövetségi biblia tanításának is bizonyos tekintetben vezérfonala lehet. Ez a jól megalapozott és gondozott kegyelmi élet lesz az iskolai fegyelem meg- lazülásának is legbiztosabban ható orvossága és megszilárdítója. Hogy a hitoktatásunk ne kapkodás, hanem rendszeres munka legyen, természetesen szükséges, hogy az oktatás és nevelés anyagát óráról-órára előre tervszerűen beosszuk, vagyis hogy legyen kidolgozott helyi tanmenet. Egyes helyeken ennek hiányát állapították meg a felügyelők. A tankönyv hiánya nem menti ezt a mulasztást. Minden hitoktató tartsa kötelességének jelen iskola-évre tanmenet elkészítését. A kér. tanfélügyelők és püspöki biztosok pedig látogatásuk során mindenütt vizsgálják felül e tanmeneteket. Külön kell megemlékeznem azokról a helyekről, amelyeken a fuvar-hiány ekoz nehézségeket. Főként a volt uradalmi iskoláknál, ahol az új birtokosokra nagy terhet jelent az állandó fuvarokról való gondoskodás. A hitoktatók, a fiatalabbak kerékpáron, sőt sokszor gyalog tették meg télen-nyáron a néha 5—6 km hosszú útat, de az oktatást nem hagyták el. Itt is megköszönöm nekik buzgóságukat, amely nem éngedte kialudni az apostoli tüzet: „caritas enim Christi urget nos“. (II. Cor. 5,14) Ezt a buzgóságot kérem továbbra is minden, a hitoktatás szent és komoly munkájában dolgozó Tdő Testvéremtől. A megváltozott külső körülmények között különösen nagy áldozatkészséggel igyekezzenek megvalósítani Szent Ágoston pedagógiai elvét és utasítását: ea cura maxima est, ut gaudens quis catechiset. Kell tankönyv, módszer, szemléltető eszköz is a hitoktatáshoz, de ezeken felül és első sorban az élő hittől és hivatástudattól átfűtött apostoli lélek, szeretetet és jóságot sugárzó egyéniség kell a kicsinyek lelki neveléséhez. Mindig nagy megértéssel és meleg szeretettel nyúljunk a gyermeki lélekhez, mert csak így tudjuk megnyerni ragaszkodó bizalmát és tudunk utat nyitni
