A Győri Püspökség Körlevelei, 1948
Tartalomjegyzék
170. 171. 172. 173. 174. Mármost azt szeretnők, ha az ilyen ájtatossá- gokat nemcsak ők. hanem a hívek is gyakorolnák. Hogy csak a főbbeket említsük, ilyen gyakorlat az elmélkedés, a gondos lelkiismeretvizsgálat, a lelkigyakorlatok végzése, a szentséglátogatások, vagy a szűzmáriás áj tatosságok, amelyek között legelső helyet foglalja el a szentolvasó.163 Ez a sokféle vallási megnyilatkozás minden bizonyossággal a Szentlélek indításából és munkálkodásából fakadt; hiszen mindegyiknek az a célja, hogy ha más és más módon is, de a lelkünket az Istenhez fordítsa és vezérelje, a bűnökért engesztelési nyújtson és az erények gyakorlására serkentsen. Komoly vallásosságra ösztökélnek ezek az áj tatosságok, mert hozzászoktatnak az örök igazságokról való elmélkedésre, és képessé tesznek arra, hogy szemlélni tudjuk az Űr Jézus emberi és isteni természetének titkait. Ugyanakkor pedig, amikor a hívekben a komolyabb lelkiéletet ápolják, ezzel egyben rávezetik őket arra is, hogy több haszonnal tudj anak résztvenni a nyilvános istentiszteleten, és távol tartják azt a veszélyt, hogy a Liturgia merő külsőséggé válj ék. Ajánljátok és ápoljátok, Tisztelendő Testvérek, lelkipásztori gondossággal az ilyen áj tatosságokat, amelyeknek igen üdvös hatásuk lesz a reátok bízottakra. Különösen pedig ne engedjétek, hogy a templomokat a nyilvános istentiszteleti órákon kívül zárva tartsák, miként egyes helyeken máris megtörténik, és amit némelyek a «liturgikus megújulás» hamis jogcímével akarnak indokolni, vagy pedig azzal a meggondolatlan kijelentéssel, hogy csak a liturgikus szertartásoknak van hatásuk és értékük. Ne engedjétek, hogy a szentségimádások és szentséglátogatások szokása kiveszőbe menjen ; ne engedjétek, hogy az ájtatossági szentgyónásokat elhanyagolják; ne engedjétek lehanyatlani a boldogságos Szűzanya tiszteletét, különösen az ifjúság körében ne, hogy későbbi életükre is megőrizzék ezt a tiszteletet, mely szentek megállapítása szerint a kiválasztottság jele. Ezeknek a dolgoknak elhanyagolása megöli az igazi vallásosságot, mert olyan mérgezett gyümölcs, amely egy egészséges fa beteg ágából sarjadt. Le kell tehát vágni az ilyen beteg ágat, hogy a fa életadó nedve ne táplálhasson mást, mint egészséges gyümölcsöt. Mivel pedig a gyakori gyónás ellen egyesektől felhozott vádak teljesen idegenek Krisztus és az Egyház szellemétől, a lelkiéletre pedig igen károsak, azért újból az emlékezetetekbe idézzük mindazt, amit erről a kérdésről a Mystici Corporis enciklikában fájdalommal írtunk, és újból nyomatékosan kérünk titeket, hogy amit ott igen komoly szavakkal kifejtettünk, azt tárjátok fel híveiteknek, és főleg a papnövendékeknek és a fiatalabb papságnak, hogy elmélkedjenek fölötte, és készséges szívvel a hallottakat meg is valósítsák. Különös módon törekedjetek arra, hogy a havi rekollekciót és a többnapos lelkigyakorlatokat nagy lelki haszonnal minél többen elvégezzék ; nemcsak papok, de világi hívek is, főleg azok, akik az egyesületi életben, vagy az Actio Catholica életében tevékenyen résztvesznek. Miként már mondottuk, az ilyen lelkigyakorlatok nagyon hasznosak, sőt nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a mély vallásosságot beleoltsák a lelkekbe, és őket tökéletesebbekké tegyék, hogy ezáltal a szent Liturgiából is bőségesebb kegyelmeket nyerhessenek. Ami ezeknek a lelkigyakorlatoknak módját illeti, mindenki legyen teljes tudatában annak, hogy nemcsak az égben, de a földi Egyházban is «sok lakóhely van»,164 és hogy a lelki élet tudománya egy embernek sem monopóliuma. A Szentlélek csak egy, de «ahol akar, ott fú,165 és másmás kegyelmekkel, más és más úton vezeti az általa megvilágosított lelkeket az életszentség felé. A lelkeknek ez a szabadsága és a Szentiéleknek ez a természetfeletti működése szent dolog, amit senkinek sem szabad megzavarni vagy elfojtani. Közismert tény viszont, hogy a Szent Ignác módszerével tartott lelkigyakorlatok, csodálatos eredményeik miatt, elnyerték már Elődjeink teljes jóváhagyását és ajánlását is. Ugyanezen okból már mi magunk is jóváhagytuk és ajánlottuk, most pedig ezt az ajánlást készségesen megismételjük. Feltétlenül szükséges természetesen, hogy az indítás, amely egy bizonyos ájtatossági gyakorlat felé vonz, a világosság Atyjától eredjen, akitől minden jó adomány és minden tökéletes ajándék származik.166 Ez pedig abban a hatásban nyilvánul meg, amellyel az ilyen ájtatosság rávezeti a lelkeket az istentisztelet egyre mélyebb szerete- tére és szélesebb körben való terjesztésére, fölkelti bennük a hő vágyat a szentségek fölvételére, és minden szent dolog iránt tiszteletet gerjeszt. Ha viszont az ilyen új ájtatossági gyakorlatok akadályt gördítenek az istentisztelet útjába, vagy annak elveivel és szabályaival ellentétben állnak, akkor nyilván nem jó szellem és nem az okosság vezérli és irányítja őket. Vannak azután egyéb ájtatossági gyakorlatok, amelyek szorosan véve nem tartoznak ugyan a szent Liturgiához, de azért mégis igen kiválóak, olyannyira, hogy bizonyos fokban mégis ide kapcsolódnak, és maga az apostoli Szentszék is, valamint a püspökök is igen gyakran jóváhagyták és dicsérték azokat. Ilyenek például a májusi szűzmáriás ájtatosságok, vagy a júniusi Jézus Szíve- ájtatosságok, kilencedek és triduumok, vagy a szent keresztút, és ehhez hasonlók. Ezek az ájtatosságok előkészítik a lelkeket a gyakori szentgyónásra, misehallgatásra és szentáldozásra, közelebb hozzák lelkűnkhöz megváltásunk titkát, és a szentek példájának utánzására serkentenek, tehát gyümölcsözően hozzásegítenek ahhoz, hogy a liturgikus cselekményekben is jobban részt tudjunk venni. Ennélfogva veszedelmes és teljesen helytelen dolgot cselekednék az, aki vakmerő módon mindezen ájtatossági gyakorlatokat meg akarná reformálni, és csak a szigorúan vett liturgikus szabályok szerint akarná azokat engedélyezni. Szükséges viszont, hogy a Liturgia szelleme és előírásai oly módon érvényesüljenek bennük, hogy ne jöjjön szokásba semmiféle ízléstelenség, vagy 175. 176. 177. 178. 179.
