A Győri Püspökség Körlevelei, 1947

Tartalomjegyzék

centrális szervezettséggel rendelkeznek. Az egyéni megszentelődés mellé hozzácsatolják a lelkek ügyének szolgálatát, a külső apostolkodást is, főleg az igehirdetés által. Azonkívül teljes szegénységre törekszenek. Ezek közül kiemelkednek a ferencesek (1223), a domonkosok (1216), karmeliták (1226), szerviták (1249), trini- táriusok (1198), irgalmasok (1572) stb.

A XVI. században ismét új hajtás tűnik fel az Egyház fáján, a szabályozott papok formájában. Ezek a világi papok munkakörét és ruházatát a szerzetesi fegyelemmel kapcsolják össze és tökéletes szegénységet" fogadnak, mint a koldulórendek. A fontosabbak ezek közül a theatinusok (1524), barnabiták (1533), jezsuiták (1540), piaristák (1621) stb.

A jezsuiták kivételével, akik egyszerű fogadalmat tesznek, az említett szerzeteseknél mindenütt ünnepélyes fogadalom volt szokásban.

Noha V. Pius4 szigorúan tiltotta az egyszerű foga- dalmas Kongregációk keletkezését, mégis mind a férfiaknál, mind pedig a nőknél igen nagy számban jelentkeztek, és több helyen nagy jelentőségre tettek szert, jóllehet nem voltak tulajdonképeni szerzetek. Ilyenek a keresztény iskolatestvérek (1679), a passionisták (1741), a redemptoristák (1749), akiket a múlt és jelen században sok más hasonló kongregáció követett; ezek közül újabban kiemelkednek a szaléziánusok (1864) stb.

Az egyszerű fogadalmas kongregációk «Magna Chartaija XIII. Leó 1900 december 8-án megjelent híres constitutiója, melynek kezdete: «Conditae a Christo». Ebben a sodalitásoknak, illetve kongregációknak két faját különbözteti meg. Az egyik az, amelyet a Szentszék még nem hagyott jóvá, ez tehát kizárólag az illetékes püspök joghatósága alatt áll. Óva inti azonban a püspököket, hogy kellő anyagi alap nélkül, vagy a szerzetesi fegyelemre káros munkakörrel5 ilyen társaságokat ne létesítsenek. A másik csoport az, amelyet a Szentszék már jóváhagyott; itt a püspök hatalma korlátozott.

XIII. Leó ezzel a rendelkezésével szabályozta e kongregációknak az Egyházhoz való jogi viszonyát is, és így előkészítette az utat az Egyházi Törvény- könyv végleges rendezéséhez.

Közben más vallásos társaságok is jelentkeznek, amelyek a szerzeteseket utánozzák ugyan, amennyiben a magasabb tökéletességre és apostolkodásra hivatásszerűen törekednek és közösen élnek, de nem tesznek nyilvános fogadalmat. Hosszú próba után ezek az intézmények az új Egyházi Törvénykönyvben nyerték el végleges jogi megerősítésüket. A közös élet folytatásával hasonlítanak a szerzetesekhez, azonban különböznek a nyilvános fogadalom mellőzésével és a kánoni szabályok szabadabb, rugalmasabb alkalmazásával. Azért nem is igazi szerzetesek. Ha tesznek is fogadalmat, az csak magánjellegű. Ilyenek az orato- rianusok (1575), missziós papok, vagy lazaristák (1632). A Codex előtt világi kongregációknak hívták, most pedig fogadalom nélküli társaságoknak nevezzük őket (673 kán.)

Ezeken kívül már a múlt század első felében ismét

4 Const. «Circa Pastoralis», 1566 május 29. és «Lubricum vitae genus» 1568. nov. 17.

5 Sodalitia, quae stipe collaticia vivant; item muliebres familias, quae aegrotis, domi ipsorum, interdiu noctuque adsint, cautissime, quin etiam difficulter

comprobent. — Si quae autem nova feminarum sodalitas eo spectet ut suis in aedibus valetudinaria aperiat viris promiscue mulieribusve excipiendis ; vel similes domos excipiendis sacerdotibus, qui sororum cura atque opera aegrotantes leventur ; eiusmodi proposita Episcopi ne probent, nisi maturo adhibito severoque consilio. Praeterea Episcopi religiosarum domos, ubi viris feminisve peregre advenientibus hospitium victusque accepto pretio suppeditetur, nequaquam permittant. «Conditae a Christo», § 1, III. cf. Fontes, n. 644.

új társaságok tűnnek fel. Ezek arra törekednek, hogy az evangéliumi tanácsokat a világban kövessék és valósítsák meg, és ott szenteljék meg magukat a szerzetesszerű közös élet kötelezettsége nélkül. Belső szervezetük, tagjaiknak teljes átadása formális fogadalom nélkül is lényegesen megkülönböztette őket a tisztán világi társaságoktól. Hiányzott azonban egy lényeges elem, a hivatalos Egyház közreműködése és jóváhagyása, amely garantálta volna a hivatásszerű tökéletes önátadást a magasabb tökéletesség gyakorlására. Az Egyház eddig nem látta elérkezettnek az időt arra, hogy ezeket a tiszteletreméltó kikezdéseket hivatalosan is jóváhagyja és beiktassa a többi tökéletességi állapot közé. A hiányt XII. Pius pápa 1947 febr. 2-án megjelent «Provida Mater»6 kezdetű nagyjelentőségű constitutiója pótolta. Ebben a Pápa ünnepélyesen kijelenti és elismeri, hogy a tökéletességi állapotnak új alakja keletkezett, az ú. n. «institutum saeculare»- ben. Megállapítja ezeknek lényeges tulajdonságait, szabályozza jogi helyzetüket, meghatározza alkotmányukat. így XIII. Leó intézkedését kiegészítve, egy harmadik belső kategóriát állít fel a tökéletesség hivatásszerű intézményes elérésére, a szorosan vett szerzetesek és szerzeteseket utánzó, fogadalomnélküli közösségben élő társaságok mellé.

Érdekes megfigyelni, hogy az Egyház milyen haladást tett a tökéletesség jogi formájának meghatározásában. Először megkívánta a közös életet és ünnepélyes fogadalmat. így keletkeztek a szorosan vett szerzetesrendek. Később a közös élet mellett megelégedett az egyszerű örök fogadalommal, így keltek életre a szerzetes kongregációk. Később még több szabadságot biztosított. Meghagyta a közös életet, de már nincs meg a nyilvános fogadalom. így élnek a szerzeteseket utánzó fogadalom nélküli társaságok. Legújabban még nagyobb szabadságot enged a híveknek. Megvalósítható a keresztény tökéletesség a világban is, közös élet és fogadalom nélkül is. így keletkeznek az ú. n. institutum saeculare-k. Ezzel a világban is elismeri az evangéliumi tanácsok intézményes követésének lehetőségét. A gondos Anyaszentegyház csa- latkozhatatlan vezetése mellett számtalan olyan lélek számára teszi elérhetővé a tökéletesség és apostolkodás útját, akik ezernyi akadály miatt nem vállalhatják a szerzetesi közös életet, még a fogadalom nélküli társaságokban sem. Ez az intézkedés tehát történ éti dokumentum az Egyház életében, mert a keresztény tökéletesség megszerzésének új modern formáját ismeri el az ú. n. «institutum saeculare»-ben, amelyet szorosan a régi szerzetesrendek és kongregációk mellé állít.

Az új alakulatot jobb híján «világi intézmény»-uek fordítjuk. Tagjaik ugyanis a többiektől elütően nem zárt közösségben, hanem kint a világban élnek.

Ezzel az időszerű rendelkezéssel a Szentatyának kettős célja volt. Az egyik : olyan rugalmas, világi társaság létrehozása, amely a komoly egyéni megszentelődés mellett mindama szeretetszolgálatot és apostolkodást eredményesen elvégezheti, amelyet a közös élettel és megkülönböztető szerzetesi ruhával rendelkező fogadalmas vagy fogadalom nélküli társaságok az adott körülmények között megvalósítani nem képesek. A másik cél: a mindinkább szapora, sőt túlzásba menő meggondolatlan szerzetalapításoknak akarja a Szentatya útját állni azzal, hogy szigorúan előírja az alapítás jogi kellékeit és feltételeit.

A «Provida Mater» constitutio a végén tíz szakaszban hozza az «institutum saeculare» sajátos törvényeit.

Ez a constitutio az egyházi jogfejlődésnek ékes bizonysága. Az Egyház nem riad vissza az újításoktól sem, ha azokat szükségesnek ítéli és a lelkek üdvére hasznosnak tartja. Dr. Bánk József.

6 A AS. XXXIX (1947) 114—124.