A Győri Püspökség Körlevelei, 1945

Tartalomjegyzék

ben, de mégis aggodalommal tekintünk a jövő elé. Adja Isten, hogy az új birtokosok boldogulása vigasztalja az egyházat veszteségeiért és gondjaiért.

Egyházunk egyetemes anyagi gondja és vesztesége azonban nem foglalja le annyira figyelmünket, Kedves Híveink, hogy ne látnok az egyesek sokszoros gondját és fájdalmát. Nagyszámú hadifoglyaink sorsa részvéttel tölti el a lelkünket. Ha emberséges bánásmódban részesülnek is, a tömegellátás hiányai, a megkötöttség érzete, a családdal való érintkezés lehetetlensége számukra és hozzátartozóik számára sok szenvedés forrása. De immár szünetel a fegyverek harca és így remélhető a közeli szabadulás. Ezt bizonyára kormányunk is szorgalmazni fogja; reméljük, hogy törekvését megértőén fogadják a győztes hatalmak. Az Istenfélő Jóbnak van egy nagyon igaz mondása: ,,a balsorsnak megvetés jár a jómódban élők részéről, és rúgás vár azokra, akiknek lába megingott" (12, 5.). Hős katonáink azonban nyugodtak lehetnek, mert bár balsors érte őket és leverettek lábukról, de nem megvetés és rúgás, hanem szeretet és megbecsülés várja őket a mi részünkről, és kegyeletes imánk száll az ég felé azokért a hősökért, akik életüket áldozták a hazáért.

Szeretettel várjuk a visszatérő menekülteket és elhuiicoltakat is faji és vallási különbség nélkül. Rideg, kifosztott lakás várja őket? — pótolja azt segítő szeretetünk. Gyanakvó szemmel, bizalmatlanul fogadják a menekülteket? — mi megértjük őket, mert hisz emberek vagyunk mindnyájan, kitéve a tömeghatásnak, a tévedésnek. Az igazoló eljárás tölti el szorongó aggódással sokaknak lelkét? — mi bízni akarunk az eljáró közegek méltányosságában és igazságszeretetében. Ezzel kapcsolatban csak egyet kívánunk tőletek, Kedves Híveink: keresztény összetartást és egyetértést. Széthúzásra, gyűlölködésre hajló nép vagyunk és mily szomorú, amikor a közös nyomorúságban egymást gyűlöljük, egymást marjuk! Kicsiny nemzet vagyunk, bosszú és megtorlás címén nem irthatjuk egymást. Az engesztelődés szellemében kell ítélkezni a múlt hibái felett ott, ahol a hibáktól tisztult lelkeket és értékes erőket nyerhetünk vissza a hazának.

Hogy pedig nemzeti létünket és hazánk fennmaradását biztosítsuk, ragaszkodjunk szent hitünkhöz, amely hazánkat és nemzetünket ezer éven át fenntartotta. Nem üres mondás, hanem történetileg igazolt tény, hogy kard szerezte, kereszt tartotta fenn a hazát. Egy állam sem tudott fennmaradni, amely nem az igazságra s az erkölcsre épült, márpedig az igazság oszlopa Szent Pál szerint az Egyház. (I. Tim. 3, 15.). Az erkölcs egyetlen következetes hirdetője pedig szent vallásunk. Ahol istenfélő polgárok vannak, ott megvan a törvénytisztelet, ahol tisztelik a törvényt, ott szilárd a belső rend, ahol szilárd a belső rend, ott erős az állam. A demokrácia, a szabadság jelszavával indulunk az új életnek. Mily szép jelszavak ezek! A demokrácia azt jelenti, hogy a nép minden egyes tagja, minden egyes rétege egyenlő joggal vesz részt közvetve vagy közvetlenül a közügyek intézésében! Ezzel a joggal, Kedves Híveink, elsősorban mi katolikusok élhetünk, akik az igazi demokrácia elveit az evangéliumból merítettük és a demokráciát nem önző törekvéseket takaró jelszónak használjuk. Mi katolikusok tudjuk, hogy a közügyek intézéséhez nagy felelősség- érzetre van szükség a nép minden tagja, az egyes néprétegek és a kijelölt vezető személyek részéről. De azt is tudjuk, hogy ezt a felelősségérzetet leginkább istenfélelemre oktató vallásunk fejleszti ki az emberben. A szabadság is nagy kincs, és minden for4