A Győri Püspökség Körlevelei, 1944
Tartalomjegyzék
/- 25 — papokat, a férfi és női szerzetek tagjait, kik az Űr örökségébe kaptak meghívást, s akik hazájukban is, meg a távoli pogány országokban is óvják, növelik, terjesztik az isteni Megváltó Országát. A tiszteletreméltó Test egy tagjáról se feledkezzünk meg közös könyörgésünkben : de különösen azokról emlékezzünk meg, kikre súlyosan nehezednek földi zarándokságunk gyötrelmei, Szorongásai és azokról, kik elhúnytuk után a tisztító tűzben találnak kiengesztelődést. Azokat se mellőzzük, kik oktatást nyernek a keresztény tanításban, hogy a keresztségben' mielőbb meg- igazuljanak. Forrón óhajtjuk, hogy ezek a közös, buzgó imák azokra is kiterjedjenek, kiket még nem világosított meg az Evangélium igazsága, és kik még nem jutottak el az Egyház biztos aklába ; kiket a szerencsétlen hitszakadás, az egység megbomlása távol tart Tőlünk, Kik itt a földön, bár méltatlanul, Jézus Krisztus személyét képviseljük. Ismételjük hát azt az isteni imát, melyet Üdvözítőnk mennyei Atyjához intézett, «hogy mindnyájan egyek legyenek, amint Te Atyám énbennem és én Tebenned, úgy ők is egyek legyenek bennünk és így elhigyje a világ, hogy te küldöttéi engem».1 . . . azokért, akik még nem tagok . . . Mint jól tudjátok, Tisztelendő Testvérek, azokat is az Űr Isten oltalmába ajánlottuk, vezetésére bíztuk már pápaságunk kezdetétől fogva, kik nem tartoznak a katolikus Egyház látható szervezetéhez. Ünnepélyesen tettünk róla tanúságot, hogy a Jó Pásztor példáját követtük és így semmi sem fekszik annyira szívünkön, mint hogy életük legyen és bőségesebb életük legyen.1 2 Most az egész Egyház imáját kértük, szeretnénk hát megismételni ünnepélyes figyelmeztetésünket ebben a körlevelünkben is, melyet «Krisztus nagy és dicsőséges Testének»3 szenteltünk. Szerető szívvel hívjuk meg mindnyájukat, hogy önként és készen engedjenek az isteni kegyelem belső zör- getésének és törekedjenek szabadulni abból a helyzetből, melyben nem lehetnek biztosak örök 1 Ioann., XVII, 21. 2 Cf. Litt. enc. Summi Pontificatus : A. A. S., 1939, p. 419. 3 íren., Adv. Haer., IV, 33, 7 : Migne, P. G., VII,1076. üdvösségük felől ;x mert öntudatlan vágyódásuk a Megváltó titokzatos Testével kapcsolatba hozza ugyan őket, mégis oly sok, oly nagy mennyei adománynak, segítségnek vannak híjával, amit csak a katolikus Egyházban tudnak elnyerni. Kapcsolódjanak hát be a katolikus egységbe, egyesüljenek Velünk Jézus Krisztus Testének szervezetében, forrjanak össze az egy Fővel, a dicsőséges Szeretet társadalmában.2 Szakadatlanul könyörgünk értük a szeretet és az igazság Leikéhez ; tárt karral várjuk őket, hiszen nem idegenbe térnek, hanem saját atyai házuk felé tartanak. De ha kívánjuk is, hogy szüntelen szálljon Isten felé az egész titokzatos Testnek ez az imája, hogy az eltévelyedettek mindnyájan mielőbb térjenek Jézus Krisztus egyetlen aklába, mégis hangsúlyozzuk, hogy mindenképpen szükséges, hogy ez önként és szabadon történjék, mivel senki sem hisz másként, mint a maga akaratából.3 így ha a hitetlent arra kényszeríti valaki, hogy a templomba menjen, az oltárhoz közeledjék, a szentségekhez járuljon, nincs benne kétség, hogy az ilyen mégse válna kereszténnyé ;4 hiszen a hit az, ami nélkül «lehetetlen Istennek tetszeni»5 s e hitnek az akarat és értelem szabad alávetéséből kell fakadnia.6 Ha tehát az Apostoli Szentszék állandó tanítása ellenére7 megesnék, hogy valakit akarata ellenére kényszerítenek a katolikus hit fölvételére, Mi hivatalunk tudatában nem tehetünk mást, mint hogy elítéljük az ilyen eljárást. De az embereknek szabad akaratuk van, és rendetlen vágyaik, rossz hajlamaik folytán vissza is élhetnek szabadságukkal; ezért szükséges, hogy a Világosság Atyja hatékonyan vonzza őket az igazságra, szeretett Fiának Lelke által. Ha, sajnos, mégis sokan vannak, kik a katolikus igazságtól távol tévelyegnek s akaratukkal nem engednek az isteni kegyelem sugallatának, ez nem csak a saját hibájukból ered,8 hanem 1 Cf. Pius IX, Iám vos omnes, 13 Sept. 1868 : Act. Cone. Vat., C. L., VII, 10. 2 Cf. Gelas. I, Epist. XIV : Migne, P. L„ LIX, 89. 3 Cf. August., In Ioann. Ev. tract., XXVI, 2 : Migne, P. L., XXX, 1607. 4 Cf. August., Ibidem. 6 Hebr., XI, 6. 8 Cone. Vat., Const. de fide eath., cap. 3. 7 Cf. Leo XIII, Immortale Dei: A. S. S., XVIII, pp. 174—175 ; Cod. Iur. Can., c. 1351. 8 Cf. August., Ibidem.
