A Győri Püspökség Körlevelei, 1944

Tartalomjegyzék

10 Tisztelendő Testvérek, miért írja oly gyakran Pál apostol, hogy Krisztus bennünk és mi Krisz­tusban vagyunk. De mélyebb bizonyítékkal is megerősíti állítását. Krisztus ugyanis, amint azt föntebb részletesen kifejtettük, Lelke által van bennünk jelen. Ezt a lelket közli velünk, és úgy működik bennünk általa, hogy azt kell mon­danunk : azt az isteni tevékenységet, melyet a Szentlélek a lelkekben kifejt, Krisztus is műveli bennünk.1 «Akiben nincs meg Krisztus lelke, mondja az Apostol, az nem Krisztusé ; ha azon­ban Krisztus bennetek van ... a lélek él a meg- igazulás által.»1 2 Krisztus Leikével való egységünk azzal az eredménnyel is jár, hogy mind azok a képes­ségek, erények és lelki ajándékok, melyek a Fejben, mint azok adományozójában kiváló módon gazdag bőségben vannak meg, az Egyház minden tagjára átszármaznak, sőt aszerint, hogy milyen fokozatot foglal el a tag Krisztus misztikus Testében, napról-napra tökéletesednek is. így aztán az Egyház mintegy a Megváltó kiegészítése és teljessége lesz ; Krisztus ugyanis minden szempontból szinte beteljesedik az Egy­házban.3 Ez a kifejezés magyarázza meg Szent Ágoston gondolatát, melyet röviden említettünk már : hogy a misztikus Fő, Krisztus és az Egy­ház, mely itt a földön mintegy második Krisztus­ként az Ő személyét képviseli, hogyan alkothat egy új embert, melyben a kereszt üdvszerző műve állandósul és az ég a földdel összekap­csolódik : Krisztust értjük, a Főt és a Testet, az egész Krisztust. A Szentlélek bennünk lakik. Jól tudjuk, milyen sűrű fátyol borítja ennek a titokzatos tanításnak a megértését és kifejtését, és hogy milyen homályba burkolja kutató el­ménk gyöngesége az isteni Megváltóval való egységünknek, különösen pedig a Szentlélek lel­kűnkben való lakozásának hittitkát. Azonban a helyesen és kitartóan végzett kutatás, az ellent­mondó nézetek vitája, amennyiben az igazság szeretete és az Egyház iránti köteles engedelmes­ség irányítja, e tárgyra is értékes világot vethet, 1 Cf. S. Thom., Comm. in Ep. ad Eph., cap. II, lect. 5. 2 Rom., VIII, 9—10. 3 Cf. S. Thom., Comm. in Ep. ad Eph., cap. I, lect. 8. s ez által ezek a szent tudományok valóban előrehaladnak. Nem kárhoztatjuk hát azokat, akik különböző utakra térnek, egymástól eltérő felfogást követnek, s így igyekeznek elérni, tőlük telhetőén megvilágosítani Krisztussal való cso­dálatos egységünknek ezt a misztériumát. Ha azonban nem akarnak a valódi tantól, az Egy­ház helyes tanításától eltévelyedni, tartsák ma­gukat ahhoz a közös és vitathatatlan tételhez, hogy el kell vetni a misztikus egyesülésnek minden olyan módját, mely által a keresztény hívők bármily szempontból elhagynák a teremt­mények rendjét és helytelenül az istenségbe ha­tolnának, úgyhogy akárcsak egyetlen egy isteni tulajdonságot is sajátjuknak lehessen mondani. Azonkívül azt is véssék minden kétséget ki­záróan elméjükbe, hogy ezekben a kérdésekben mindent a Szentháromság közös megnyilatkozá­sának kell tekinteni, amennyiben ezekben Isten­ről mint legfőbb létrehozó okról van szó. Arra is ügyelniök kell, hogy elrejtett misz­tériumról van szó, melyet e földi számkivetés idején teljesen át nem tekinthetünk és melyet emberi nyelv sohasem lúd egészen kifejezni. Azt mondjuk, hogy bennünk laknak az isteni szemé­lyek, amennyiben az értelmes élő teremtmények­ben kifürkészhetetlen módon jelen vannak és a teremtmények ismerete és szeretete eléri őket.1 Azonban valami természetet fölülmúló, teljesen bensőséges, egyedül álló módon. Hogy pedig legalább némileg közelebb jussunk ennek a meg­ismeréséhez, nem szabad elhanyagolni azt az utat, azt a szempontot, melyet a vatikáni zsinat2 az ilyen dolgokban nagyon ajánl; ez abban áll, hogy ha legalább valami kevéssel több fényt akarunk deríteni Isten titkainak megismerésére, a misztériumokat összehasonlítjuk egymással és legfőbb céljukkal, amelyre irányulnak. Helyén­való tehát, hogy bölcs Elődünk, boldog emléke­zetű XIII. Leó pápa, mikor erről a Krisztussal való kapcsolatunkról és a bennünklakó isteni Vigasztalóról beszélt, arra a boldog színről-színre való látásra irányította tekintetét, amelyben egykor a mennyben ez a misztikus egyesülés beteljesedését és tökéletesedését fogja elérni. «Ez a csodálatos kapcsolat, úgymond, melyet a ben- nünk-lakozás nevével jelzünk, csak körülményei 1 Cf. S. Thom., I, q. 43, a. 3. 2 Sess. III, Const. de fid. cath., cap. 4. 2*

Next

/
Oldalképek
Tartalom