A Győri Püspökség Körlevelei, 1944
Tartalomjegyzék
14 azonáltal az alárendeltekben fellebvalóik útján is működik ; ő végül az, aki kegyelmének közlésével Egyházának szüntelen gyarapodását biztosítja, de nem hajlandó megszentelő, kegyelmével a Testtől teljesen elszakadt tagokban lakozni. Jézus Krisztus Lelkének ezt a jelenlétét és működését Pölcs Elődünk, a halhatatlan emlékű XIII. Leó bápa «Divinum illud» kezdetű körlevelében e' tömör rövidségű szavakban foglalta össze : «Elég annyit mondanunk, hogy míg Krisztus az Egyház Feje, a Szentlélek Lelke az Egyháznak».1 Ha pedig már nem önmagában, hanem a belőle származó teremtett hatásokban szemléljük azt az életerőt, amellyel Alapítója az egész keresztény közösséget fenntartja, úgy azt azok az égi jótétemények alkotják, amelyeket Megváltónk a Szentlélekkel együtt nyújt Egyházának, és a Szentlélekkel együtt hoz létre mint felsőbb megvilágosító és mint az életszentség létrehozója. Az Egyház tehát épúgy, mint mindenegyes szent tagja, magára alkalmazhatja az Apostol e szavait: «Élek, pedig már nem én, hanem Krisztus él bennem».2 Krisztus a Test Üdvözítője. Mindaz, amit a «titokzatos Fejről»3 mondottunk, hiányos maradna, ha legalább néhány szóval nem érintenénk az Apostol e mondatát : «Krisztus az Egyház Feje : ő az Üdvözítője Testének».4 E szavak adják ugyanis meg az utolsó érvet, amiért az Egyház Teste Krisztus nevét viseli. Krisztus tudniillik e Test isteni Üdvözítője.- Hiszen teljes joggal hívják őt a szamaritánusok a «világ Üdvözítőjének»,5 sőt kétségtelenül azt kell mondani, hogy ő «mindenkinek Üdvözítője», bár hozzá kell tenni Szent Pállal: «különösen a híveké».6 Egyházának tagjait ugyanis sokkal inkább, mint bárki mást tulajdon vére által szerezte meg.7 Nem szükséges azonban ezt bővebben kifejtenünk, tekintve, hogy föntebb bővebben írtunk már arról, hogy az Egyház a kereszten született meg, valamint hogy Krisztus a világosság 1 A. S. S. XXIX, P. 650. 2 Gál., II. 20. 3 Cf. Ambros., De Elia et ieiun., 10, 36—37 ét In Psalm. 118. serm. 20 2: Migne, P. L., XIV, 710 et XV. 1483. 4 Eph., V, 23. 6 Ioann., IV, 42. • Cf. I Tim., IV, 10. 7 Act., XX, 28. és szentség forrása, és titokzatos Testének fenntartója ; ellenben annál inkább szükséges, hogy mindnyájan szüntelenül hálát adva Istennek, alázatos és odaadó lelkülettel elmélkedjünk róla. Amit pedig Üdvözítőnk egykor a kereszten függve elkezdett, azt a mennyei boldogságban is szakadatlanul folytatja : «A mi Fejünk, mondja Szent Ágoston, közbenjár érettünk : egyes tagokat magához fogad, másokat megostoroz, tisztít vagy vigasztal, egyeseket teremt, másokat hív, vagy visszahív, egyeseket javít, másoknak épségét adja vissza».1 A mi dolgunk pedig az, hogy segítsük Krisztust ebben az üdvözítő tevékenységben, mint akik általa és benne üdvözölünk és üdvözítünk másokat.2 AZ EGYHÁZ KRISZTUS «MISZTIKUS» TESTE. Térjünk át már most, Tisztelendő Testvérek, annak a kifejtésére és megvilágítására, hogy Krisztus Testét, az Egyházat misztikusnak, azaz titokzatosnak kell nevezni. Ezt a több régi írónál használatos elnevezést több pápai irat helybenhagyja. És nem is csak egy ok szól e kifejezés mellett. Ez által ugyanis az Egyház szociális Testét, amelynek Krisztus a Feje és Vezetője, egyrészt az () fizikai testétől különböztetjük meg, amelyet a Szűzanyától vett, mely most az Atya jobbján ül és az Eucharisztia fátyla mögött rejtőzik ; másrészt pedig, ami a mostani tévedések miatt még fontosabb, megkülönböztetjük minden más testtől is, legyen az akár fizikai, akár erkölcsi jellegű. A misztikus test és a fizikai test. Míg ugyanis a természetes testben az egység elve úgy fűzi egybe a részeket, hogy azok közül egynek sem lehet saját, önálló léte, addig a titokzatos testben bármennyire is benső az összekötő erő, mégis csak úgy kapcsolja egymáshoz a tagokat, hogy mindegyikük teljes és sajátos személyiséggel rendelkezik. Ehhez járul, hogy az egész és az egyes tagok közti kölcsönös viszonyt tekintve valamennyi fizikai élő testben az egyes tagok végeredményben mind csak az egész szervezet j a vát szolgálhatj ák; az emberek közt fennálló bármely társas tömörülésnek viszont, a tagok 1 Enarr. In Ps., LXXXV, 5: Migne, P. L„ XXXVII, 1085. 2 Clem. Alex., Strom., VII, 2 : Migne, P. G., IX, 413. i
