A Győri Püspökség Körlevelei, 1944

Tartalomjegyzék

1. sz. Újévi szózat a papság­hoz. Tisztelendő Testvérek ! Ezekben a nehéz időkben, amikor népünk minden rétegére mindjobban ránehezedik a négyesztendős, szörnyű világháború súlya, mindinkább nő a lelkipásztornak is a felelőssége. — Ott kell állnia, bárhol teljesíti hiva­tását, mint „az igazság oszlopa", mint szikla a hullámverésben. Kimagasló jelleme sugározza az erkölcsi tiszta­ságot, a higgadt bölcsességet s kifogy­hatatlan szeretetet. — Szerény élet­módjával, jóságot árasztó lelkületével, sose lankadó bátorságával, példás kö- •telességtudatával és törvénytiszteletével az „Isten embere" (I. Tim. 6, 11.) mintaképének kell lennie. — Ott kell lennie mindenütt, ahol segíteni kell és lehet. A szószékről, az iskola dobogó­járól, az egyleti vezetőhelyről, a gyón­tatószékben épúgy, mint a községháza s a közélet minden porondján neki kell „hirdetnie az igét . . intenie, kér­nie, feddnie minden türelemmel és tudománnyal" (11. Tim. 4, 2.). — Hozzá fordul mindenki bajában, nél­külözésében, elesettségében, tanácsta­lanságában és szomorúságában. „Együtt kell örülnie az örvendezőkkel, sírnia a sírókkal" (Róm. 12, 15.) és min­denkinek mindene lennie. Az egyház- község s az A. C. szerveivel karöltve s ezeknek élén állva, serényen részt kell vennie minden munkában, mely a háború által sújtottak, a szegények és szenvedők megsegítését célozza. Neki kell egyben szorgalmaznia és össze­kovácsolnia a társadalmi összefogást. Hogy ma jobban, mint valaha, háttérbe szoruljon minden kicsinyes hiúsági szempont, minden önzés és hatalmi féltékenység és a szociális egység elsősorban a társadalom vezető réte­geiben megvalósuljon, erre is a lelki- pásztornak kell állandó buzdítást és példát adnia. — A béke angyalának kell lennie mindenütt és mégis kemé­nyen kell állania az igazságért való harcot: „sicut bonus miles Christi Jesu" (II. Tim. 2, 3.). — Gondossága mindenre és mindenkire kiterjedjen. Ne legyen egyetlen, aki nélkülözni kény­telen a pásztort, hanem ép az elha­gyottakra legyen legmelegebb figyelme, mint az isteni jó Pásztornak, akiről az írás mondja : „Misertus est super eos, quia erant sicut oves non habentes pastorem" (Márk 6, 34). — Nem resteli tehát végigjárni az utcákat, a kül­területeket épúgy, mint a majorokat és ellátogatni sorjában minden családhoz. Mert a jó pásztor nem mond le egyetlen-egyről sem. — Nincs az a rossz és elvetemült, akiben a jónak r

Next

/
Oldalképek
Tartalom