A Győri Püspökség Körlevelei, 1943

Tartalomjegyzék

24 papsága lelkesen beleáll a munkába, akkor egészen bizonyos, hogy felépül­nek a katolikus diákotthonok, de a felelősségünk is a nagy Isten, az anya- szentegyház és magyar hazánk előtt, ha buzgóságunk hiánya ártalmára lenne a magyar katolikusok eddig legnagyobb vállalkozásának. Itt nem szabad kicsi­nyeskedni, bizalmatlankodni, sem pedig kritizáló megjegyzésekkel a munka elől kitérni, nem szabad a mozgalom köz­vetlen, minket érdeklő hasznát keresni, itt nagyobb távlatokról, a magyar ka­tolicizmus jövőjéről van szó. Bízva abban, hogy Tdő Testvéreim átérzik ennek a vállalkozásnak sors­döntő fontosságát anyaszentegyházunk és hazánk szempontjából egyaránt, min­den fáradozásukra Isten áldását kérem. Krisztusban Kedves Híveim ! A most elmúlt május hó 25-én fon­tos eseménynek volt színhelye a buda­pesti Vigadó nagyterme. Összejött oda a bíboros hercegprímás meghívására a magyar katolikusok színejava, ott volt továbbá a magyar kormány a minisz­terelnök és a vallás- és közoktatásügyi miniszter személyében képviselve, ott volt Budapest székesfőváros, az egye­temek, iskolák és a magyar katolikus ifjúság képviselete is. Ezen a gyűlésen elhatározták, hogy megindítják a Ka­tolikus Diákotthon Mozgalmat, amely­nek célja : kitartó munkával mindenütt, ahol csak szükséges, katolikus diák­otthonokat építeni az egész országban ! Miről van itt tulajdonképen szó? A katolikus szülők, a lelkipásztorok, a tanítók sokszor nagy örömmel szem­lélik egyik-másik gyermek szép fejlő- déséf, és úgy látják: minden remény megvan arra, hogy a gyermekből vala­mikor az anyaszentegyháznak és a ma­gyar hazának kiválóan értékes fia le­hessen. De ugyanakkor fájdalom tölti el lelkűket: valóra válhat-e ez a szép remény, mikor nem lehet a szorgalmas és tehetséges gyermeket taníttatni ? Nevelőintézetünk kevés van, és ami van is, nem nagyon tud kedvezményt nyújtani. Kedves Híveim ! Ezen a bajon akar segíteni a Katolikus Diákotthon Moz­galom. Mindenfelé az országban olyan katolikus nevelőintézeteket akar épí­teni, ahol a katolikus családokból ki kerülő ifjúság olcsó és jó ellátást kap­jon, és ezáltal továbbtanulása lehetővé tétessék. Hogy azonban ezek az áldásos inté­zetek létrejöhessenek, ahhoz a magyar katolikusság olyan komoly és áldoza­tos összefogására van szükség, ameiyie eddig még nem volt példa. Mert igaz, hogy a kormány is, a főváros is kész­séggel támogatja a mozgalmat, és bizo­nyos, hogy igen tekintélyes összeggel járul hozzá, már egyes nagylelkű ada kozók is jelentős adományokat aján­lottak meg, mindez azonban .még ko­rántsem elég. Most mindenkinek áldo­zatkésznek kell lennie: akinek a jó Isten sokat adott, az adjon sokat, akinek keveset, az adjon keveset, de ne akad­jon katolikus magyar ember ebben az országban, aki a magyar katolikus jö­vőt biztosító mozgalomból kivonná ma­gát. Mindenkinek megfelelő mód nyílik a hozzájárulásra, ezeket a módokat mindenki kellő időben meg is tudta, most csak azt akarom Kedves Híveim lelkére kötni, hogy ha bárhol is halla­nak a Katolikus Diákotthon Mozgalom­ról, tudják és hirdessék mindenütt: ez a mi nagy katolikus mozgalmunk, ez biztosítja gyermekeink, ifjúságunk jö­vőjét, ezt a mozgalmat szeretnünk és támogatnunk kell! Isten áldása legyen mindenkin, aki a Katolikus Diákotthon Mozgalmat védi, támogatja és előbbre segíti! Győr, 1943. június 18. VILMOS s k, püspök. Győr egyházmegyei Alap Nyomdája. 22684

Next

/
Oldalképek
Tartalom