A Győri Püspökség Körlevelei, 1941
Tartalomjegyzék
12 licitudo omnium ecclesiarum“ (Kor. II. 12, 28.) mellett meg nem értést, közönyt, hálátlanságot .kell tapasztalni olyanoktól is, akiktől legkevésbbé várluk volna. Mégsem érzi senki sem úgy, mint a buzgó pap, mily édes Jézusnak igája s mily könnyű az ő terhe, mert az Úr Szivéhez való közelség, a Vele való bensőséges érintkezés, főkép az Eucharisztiá- ban, a fölemelő liturgiában való szereplés, a szent tudományokban való jártasság és az Úr szent Keresztjének ismerete és követése megannyi vigasztalásnak és oly lelki örömöknek bővizű forrásai, melyek ismeretlenek a világ bölcsei és hatalmasai előtt (v. ö. Luk. 10, 21.). Könnyűvé teszi azonban a papi élet terhét az a tudat is, hogy szent célért, az emberi lelkek üdvéért szenteljük azt, amint az Apostol mondja: „Én pedig igen szívesen áldozok, sőt magam is áldozattá leszek a ti telketekért. . . . “ (úor. II. 12, 15.). Működjön bármily munkatéren a pap, akár mint plébános vagy káplán a közvetlen lelkipásztorkodásban, akár pedig a káptalan stallumában, a püspökvár irodájában, a szeminárium vagy más tanintézet katedráján, legyen bár ideiglenesen irodalmi, gazdasági, politikai természetű munkabeosztása: mindenütt a lelkeket kell szolgálnia, mert egyébként cél - jatévesztett volna egész élete: „aes sonans, aut cymbalum tinniens“. A lelkekért való munka, a lelkek iránt való szeretet és lángolás, az a vágy, hogy „mindenkinek mindene“ legyen, teszi a papi életet széppé és minden lemondásra, minden áldozatra érdemessé. Ebben a magasztos hivatásban kapcsolódik össze a főpásztor és az egyházmegye papsága egy szent és meghitt szövetséggé. A szeretet, melynek hirdetői vagyunk, fűzze össze elsősorban papi szíveinket egymáshoz! A caritas sacerdotalis ápolásában magam kívánok jó példával elöljárni. Kérlek Titeket, Tisztelendő Testvérek, hogy ezt az atyai szeretetet fiúi ragaszkodással, gyermeki bizalommal és férfias őszinteséggel viszonozzátok. A papság szeretetével egyenrangúnak tartom a szeretetet a papi rend zsengéjével, az egyházmegye reménységével, a növendékpapsággal szemben, kiket a kitűnő hagyományokkal rendelkező szemináriumban Krisztus Szíve szerint nevelnek kiváló elöljárók s akiknek apostoli leik ékké való fejlődése legfőbb gondom és hő imádságom állandó tárgya lesz. A szeretet erényét gyakoroljátok, Tisztelendő Testvérek, a reátok bízott hívekkel szemben, nemcsak a jókkal, hanem a bűnösökkel szemben is. Legyetek megértők az emberi gyarlóságok iránt, a félrevezetett vagy a tudatlanságuk miatt elpártolt lelkeknek pedig atyai szívetek tegye könnyűvé a visszatérést; egyéni- ségtek szelídsége, életeteknek makulátlansága tegye vonzóvá és kívánatossá szent hitünket még a kívülállók számára is. Válságos időket élünk, Tisztelendő Testvérek, a múltnak sok mulasztása és keresztényiden gyakorlata fogékonnyá tette társadalmunkat, főkép az ifjúságot arra, hogy ki nem próbált, sőt veszedelmes tanoknak könnyen hitelt adjon. Hogy e súlyos válságból komoly megrázkódtatás nélkül sikerül-e kijutnunk egy szebb jövőbe: jórészt a papság apostoli munkásságán, az örök igazságokban való szilárd kitartásán, de egyben a szeretet parancsától soha el nem térő magatartásán fog múlni. Hogy ilyen elvek alapján a vállvetett munkát Egyházunk és hazánk javára minél szebb siker koronázza, kérem Rátok, TisztelendőTestvérek, a teljes Szentháromság bőséges áldását és Nagyasszonyunknak és minden szenteknek közbenjáró oltalmát.
