A Győri Püspökség Körlevelei, 1940
Tartalomjegyzék
2 szabadságára. Tudjuk ugyanis, hogy minden teremtmény együttesen sóhajtozik és vajúdik mindidáig" (Róm. 8, 19—22.). Krisztus az újjászületés szükségességének hangoztatásával kezdi meg nyilvános működését. Azért alapítja meg Anyaszent- egyházát és azért állítja bele a történelembe, hogyannak feladata minden időkre az legyen: instaurare omnia in Christo. És az Egyház minden időkben megfelelt ennek a feladatnak és isteni alapítójától nyert erejével egyre jobban viszi előre a történelmet a végső napok felé. A mai időkben is minden erejével, buzgalmával azon van, hogy a háború borzalmaiból olyan szebb világba vezesse el az emberiséget, amelyben a jog, az igazság és a szeretet uralkodik az Isten kegyelmében újjászületett embereken. És ebben a nagy munkában mi, papok vagyunk az eszközei. Nekünk kell a kegyelemeszközöket kiszolgáltatnunk, nekünk kell az evangéliumot hirdetnünk. Mi vagyunk a világ világossága, a föld sava, mi vagyunk azok, akikben az újjászületésnek meg kellett történnie, s a legtökéletesebbé kell kifejlődnie. Hiszen a világ bennünk méri le Krisztus kegyelmének és az Anyaszentegyháznak újjászülő erejét és embert tökéletesítő hatalmát. Épen azért, Tisztelendő Testvérek, ez új esztendő hajnalán a Krisztusban újjászületett élet szépségéről szólok hozzátok és rámutatok ennek az új életnek eredetére és fejlődésére, hogy így az egyre jobban megerősödjék és fejlődjék bennetek s annál jobban felbuzduljatok arra, hogy azt másokkal is megkedveltessétek s bennük a a kegyelem erejével megindítsátok és kifejlesszétek. I. A Krisztustól a Szentlélek által újjászületett ember lelkében ott tündöklik a megszentelő kegyelem ragyogó szépsége, ami az isteni jóságnak, szeretetnek és bőkezűségnek legcsodálatosabb megnyilvánulása. Általa a lélek mindenek előtt megszabadul a bűntől, amely a lélek halálát okozza. A bűn halálba lökte az embert, hiszen a bűn, ha végbevitetik, halált okoz, mert a bűn zsoldja a halál (Róm. 6, 23.). Az ember pedig visszariad a haláltól és megsemmisüléstől. A megszentelő kegyelem feltámasztja, új életre kelti az embert s elűzi belőle a bűnt, amint a sötét terembe beáradó napsugár elűzi onnét a sötétséget. „Ha bűneitek olyanok is, — mondja a próféta — mint a skárlát, fehérek lesznek, mint a hó; és ha olyan vörösek is, mint a bíbor, fehérek lesznek, mint a gyapjú" (Íz. 1, 18.). „És tiszta vizet hintenek rátok és megtisztultok minden szennyetektől és minden bálványotoktól megtisztítlak titeket. És új szívet adok nektek és új lelket adok belétek; elveszem testetekből a kőszívet és hússzívet adok nektek. És az én lelkemet adom majd belétek" (Ezek. 36, 25—26.). „Melyik isten hasonló hozzád, — kiált fel a próféta — aki megbocsátod a gonoszságot . . . Irgalmaz ő majd nekünk; leveszi rólunk gonoszságainkat, s a tenger mélyére veti mind- den bűneinket" (Mikeás 7, 18—19.). Szent Pál pedig szinte újjongó örömmel mondja: „Nincs már semmi kárhoztató Ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak, akik nem a test szerint élnek" (Róm. 8, 1.). Krisztusról ugyanis „tanúságot tesznek a próféták, hogy mindenki megnyeri a bűnök bocsánatát az ő neve által, aki csak hisz benne" (Ap. Csel. 10, 43.). Mily kimondhatatlanul boldogító ajándék tehát a kegyelem, mely a legnagyobb rossztól, sőt az egyetlen igazi rossztól ennyire megszabadítja a lelket. A kegyelemben történő újjászületés, vagyis a megigazulás azonban „nemcsak a bűnök bocsánata, hanem a belső embernek is megszentelése és megújítása,
