A Győri Püspökség Körlevelei, 1940
Tartalomjegyzék
13 243. sz. A főpásztor nagybőjti szózata a hívekhez. II. Krisztusban Szeretett Híveim! Ismét elérkezett a nagyböjt, az egyházi évnek az a szakasza, amelyben az anya- szentegyliáz az érettünk szenvedő és halálba menő édes Üdvözítőt állítja szemünk elé. Imáink, lelkiolvasmányaink és a szentbeszédek már nem szólnak a kedvességében bájos gyermek-jézusról, hanem arról a meglett férfiúról, aki tanít, gyógyít, fárad, küzd, sőt szenved és meghal, de utána feltámad és megdicsőül, és ezzel a verejtékes munkával és véres szenvedéssel megváltja az emberiséget. E verejték és vér láttára magunkbaszállunk, megkomolyodunk és őszinte bánatba temetkezünk bűneink felett. Az imádság, az önmegtagadás és a türelmes szenvedés áldozataival igyekszünk az igazságos Istent megengesztelni. A szenvedő Krisztus képe előtt, az emberiség bűntengerének morajlása mellett lelkünk megpuhul és fogékony lesz a körülöttünk lesújtó csapások és az emberiséget kínzó szenvedések megértésére. A történelem folyamán lehettek korszakok, amikor egyes nemzetek többet szenvedtek háborútól és a háború nyomán járó ragályos betegségektől, éhségtől és tömeghaláltól, mint a mi korunkban; de alig volt még emberöltő, amikor annyi ember állt volna egymással szemben ellenségként, és az erkölcsi és anyagi értékek között oly borzalmas és oly nagymérvű pusztítást vittek volna véghez, mint a mi szerencsétlen napjainkban. Ez a szomorú világhelyzet arra vall, hogy az emberiség lelke beteg. Az emberek letértek arról az útról, melyet az Isten már akkor kegyesen megmutatott nekik, amikor az embert úgy teremtette meg, hogy az necsak magának és egymagában legyen, hanem másokkal kisebb nagyobb társadalmi közösségben, elsősorban családi, majd községi és állami kötelékben éljen, s így munkálja földi életének célját. Ezzel egyúttal megszabta az Úr Isten az emberi közös életnek lényeges, szent és megváltoztathatatlan törvényeit. Fájdalom, az emberek szem elől tévesztik ezeket a törvényeket, amelyek pedig súlyos tévedésektől őriznék meg őket. Eljött az idő, amelyről Szent Pál apostol azt írja: „ Lesz... idő, mikor majd az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, . . . s elfordítják fülüket az igazságtól, de odaadják magukat a meséknek" (Tini. II. 4, 3—4.). A hamisság mesterei jól tudják, hogy a nagy emberi közösséget akkor sebzik és mérgezik meg gyökerében, hogy azután mint rossz fa rossz gyümölcsöt teremjen, ha az egyéni és szociális erények legtermészetesebb és legszentebb melegágyát, a keresztény családot támadják, ha a családról terjesztenek téves eszméket. Azért tagadásba veszik a házasság szentségéről és felbonthatatlanságáról szóló tant, tagadják a hitvesi hűségről, a szülői és gyermeki kötelességekről szóló törvények kö
