A Győri Püspökség Körlevelei, 1939
Tartalomjegyzék
27 Krisztus titokzatos testében is, amint Szent Pál mondja: „A tagok egymásért kölcsönösen szorgoskodjanak. Ha tehát egyik tag szenved valamit, együtt szenved vele valamennyi tag; vagy, ha az egyik tag megdicsőül, együtt örvendez vele valamennyi tag “ (Kor. 1.12,25—26.). Szent Pál szívesen és örömmel vállalja a szenvedéseket is, hogy ezzel segíteni tudjon Krisztus testének többi tagján. „Örömest szenvedek értetek és kiegészítem testemben azt, ami híja van Krisztus szenvedéseinek, az ő teste, az egyház javára“ (Kol. 1, 24.). Ez az áldozatos, mindenkivel együttérző, mindenkinek segítségére siető szeretet hatotta át kezdettől fogva Krisztus egyházát. Gyönyörű bizonysága ennek az a tény, hogy az őskeresztények önként és szívesen adták oda vagyonukat, hogy a szűkölködő testvéreken segítsenek. Épúgy az egyház is minden időben Istentől rendelt kötelességének ismerte, hogy az éhezőket táplálja, a betegeket gyógyítsa, a szomorúakat vigasztalja, az elesetteket felemelje. Évszázadokon keresztül csak az egyház törődött a szociális kérdéssel, ő tartott fenn kórházakat, menedékházakat s táplálta a szegényeket. Az ősök példája gyujlsa lángra a mi sze- retelünket is, mely annyira megfogyatkozott sokak szívében. Irtsuk ki magunkból az önzést, részvétlenséget, haragot, boszú- vágyat és fontoljuk meg az apostol szavát: „Legyetek egymás iránt jóságosak, könyörületesek, bocsássatok meg egymásnak, amint az Isten is megbocsátott nektek Krisztusban“ (Ef. 4, 32.). Ezt a meleg testvéri szeretetet ne vonjuk meg azoktól az embertársainktól sem, akik nem tagjai Krisztus titokzatos testének, akik még a pogányságban sínylődve „sötétségben és a halál árnyékában ülnek" (Luk. 1, 79.). Krisztus azért jött a földre, hogy minden népet felemeljen a mennyei Atyához, s egyházán keresztül minden nemzetet elvezessen az örök boldogság honába. Ezért hagyta végrendeletül apostolainak: „Elmenvén azegész világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek . . . megkeresztelvén őket“ (Márk 16, 15.; Máté 28, 19.), vagyis beiktatva őket az ő titokzatos testébe. S ha e parancs végrehajtása elsősorban az erre kiválasztott papságnak is a feladata, az egyszerű híveknek is kötelességük imádságaikkal, jócselekedeteik kel elősegíteni, hogy minden nép megtérjen, s hogy minél előbb egy akol legyen és egy pásztor. * * * íme, Krisztusban Kedves Híveim, mindezekben boldog örömmel hirdettem nektek az egyházban továbbélő Krisztust, hogy lel- ketek minden erejével és szívetek minden szeretetével ragaszkodjatok hozzá s legyetek az ő titokzatos testének eleven tagjai minden kísértés közepette. Ne ingasson meg benneteket hűséges ragaszkodástokban az sem, hogy az egyházat néha súlyos megpróbáltatásokban szenvedni látjátok. Az egyház nem más, mint a földön tovább élő Krisztus, osztoznia kell tehát Krisztus sorsában, aki a világ világossága volt, de a sötétség be nem fogadá őt; szegletkő volt, de botránykő lett sokak számára; jót cselekedett, tanított, gyógyított, áldott, de mindezért gyűlöletet és üldöztetést aratott. Ezt a sorsot szánják neki most is ellenségei az ő egyházában. Öt verik bilincsbe, mikor az egyházat fosztják meg szabadságától, az ő becsületét gyalázzák, amikor a papságot kezdik ki, az ő könnye hull a vértanúk arcáról, az ő halálra korbácsolt teste emelkedik ki a kegyetlen egyházüldözésekből. Az egyház pedig, tehát a krisztushivök serege, e szenvedések vállalásával osztozik Krisztus szenvedéseiben, hogy része lehessen megdicsőülésében is. Szent János
