A Győri Püspökség Körlevelei, 1939
Tartalomjegyzék
25 nel el is veszti azt. Minthogy azonban ekkor is bennmarad még Krisztus titokzatos testében, ahova őt a keresztség beiktatta, megvan a lehetősége arra, hogy Krisztus testének lelke, a Szentlélek újra átjárja, megelevenítse, vagy bőségesebb életre segítse. Ez történik meg a bűnbánat szentségében. Ezért adta Krisztus apostolainak a hatalmat: „Vegyétek a Szentlelket. Akiknek megbocsátjátok bűneiket, megbocsáttatnak nekik . . .“ (Ján. 20, 22, 23.) Ez a meggondolás késztessen benneteket arra, Krisztusban Kedves Híveim, hogy újszülött gyermeketek keresztelését ne halogassátok sokáig, hanem minél előbb vigyétek el a templomba, hogy a keresztség szentségében a Szentlélek minél előbb beiktathassa őt Krisztus titokzatos testébe. Ti pedig, akik a bűn pusztaságába tévedve szenvedélyeitek tűzével kiszárítottátok magatokban a kegyelem élő vizeit, térjetek magatokba, tartsatok bűnbánatot és a bűnbánat szentségében a Szentlélek erejével lépjetek újra életközösségbe Krisztussal és gyulladjon szívetek újra lángra az ő szeretetében, A testnek azonban, hogy életben maradhasson, táplálékra van szüksége. Ugyanígy van Krisztus titokzatos testével is. Krisztus titokzatos testének tápláléka pedig a legméltóságosabb Oltáriszentség. Ez az élet kenyere, amelyet, ha valaki eszik, él, ha nem eszik, nem lesz élet őbenne. De természetesen a táplálék csak az élő testnek használ, s ezért szükséges az Oltáriszentség vételéhez, hogy legyen bennünk élet, természetfeletti élet, megszentelő kegyelem. Olyanféle tehát a szentáldozás, mint a testben a vérkeringés, amely folytonosan új táplálékkal látja el a sejteket. De honnan jön, honnan indul ki ez a természetfeletti életáram Krisztus titokzatos testébe? Tudjuk jól: a szentmiséből. A szentmisében születik az Oltáriszentség, abban adja magát érettünk Krisztus áldozatul a mennyei Atyának s nyújtja ugyanakkor nekünk testét eledelül, hogy vegyük, együk és éljünk általa. A szentmisét épen ezért Krisztus titokzatos testében a szívveréshez hasonlíthatjuk, amely folytonosan új meg új életáramot visz a test tagjaiba. De ugyanakkor, amikor Krisztus a szentmisében önmagát áldozatul adja, azt akarja, hogy az ő áldozata, a mi áldozatunk is legyen. Ez pedig akkor valósul meg, ha mi, a tagok is egyesülünk lélekben az áldozatot bemutató fővel és vele együtt bemutatjuk a magunk áldozatát is: önátadásunkaf, munkánkat, szenvedéseinket, egész életünket. Ezzel aztán a mi kis áldozataink is nagyra nőnek értékben az Isten előtt, mert ő egynek veszi a fő és tagok áldozatát: mi Krisztust mutatjuk be áldozatul, Krisztus pedig magával von és bemutat minket mennyei Atyjának. íme, ilyen a jó szentmisehallgatás: Kiiszlussal egyiiit feláldozzuk mi is magunkat, és viszonzásul kapjuk mindjárt Krisztust a szentáldozásban. A test életéhez tartozik az is, hogy születés után növekedik, erősödik és nagykorúvá lesz. Ugyanígy Krisztus testének tagjai is. A keresztségben újjá- születtünk Krisztusban, de még olyanok vagyunk, mint a „most született kisdedek“ (Pét. 1, 2, 2.), arra kell tehát tülekednünk, hogy eljussunk a Krisztusban való nagykorúságra. Ez a mi részünkről hitben és szeretetben való erősödést kíván és teljessé Isten előtt akkor válik, amikor az apostolok utódjának, a püspöknek kézföllétele által megkapjuk a Szentleiket a Krisztusban való nagykorúságnak, a bérmálásnak szentségében. Éppen ezért ne akadjon közöttetek senki, Krisztusban Kedves Híveim, aki saját hanyagsága miatt a bérmálás szentsége nélkül
