A Győri Püspökség Körlevelei, 1938
Tartalomjegyzék
7 a társadalom nem foszthatja meg az embert az Istentől nyert személyes jogaitól, amelyek közül a legfőbbeket fennt már fölsoroltuk, s elvben nem teheti lehetetlenné azok használatát. Teljesen észszerű, hogy az összes földi javak az ember használatára legyenek s az ember által az Istennek tulaj doníttassanak. Azért az emberre, a személyre áll, amit a nemzetek apostola a keresztény üdvösség megszerzéséről a korintusiak- hoz ír : «minden a tiétek ; ti pedig Krisztuséi vagytok, Krisztus meg az Istené».1 Míg a kommunisták az emberi személyt egészen kiüresítik az ember és a társadalom kölcsönös viszonyának fölforgatásával, addig az ész és a kinyilatkoztatás az egyéniséget fölmagasztalják. Gazdasági és szociális rend. XIII. Leó pápa a munkások helyzetéről kiadott körlevelében tárgyalta a szociális és gazdasági rend legfőbb elveit.1 2 Mi azokat a társadalmi rend helyreállításáról szóló körlevelünkben a jelenkor viszonyaihoz és szükségleteihez alkalmaztuk.3 Az egyház évszázados tanát a magán- tulajdon egyéni és szociális jellegéről újra hangsúlyozva megállapítottuk a munka jogát és méltóságát, rámutattunk a kölcsönös támogatás és segítség viszonyára, amelynek a tőkés és a munkás között kell fennállania, megjelöltük az igazságos munkabért, amely a munkás és családja szükségleteit fedezze. Ugyancsak kimutattuk körlevelünkben, hogy a világ megváltására abból a szomorú mélységből, amelybe az erkölcstelen liberalizmus süllyesztette, nem alkalmas eszközök az osztályharc és a terror, sem az államhatalommal való önkényes visszaélés, hanem egyedül az egész társadalmi és gazdasági életet átható szociális igazságosság és keresztény szeretet. Utaltunk rá, miképen indulhatna meg az egészséges fejlődés a hivatásos testületek rendszerének elvei szerint, amelyek elismerik a társadalmi rend rangfokozatait; és miképen kell a testületeknek harmonikus egységbe olvadniok a társadalmi közjó előbbre- helyezésének szellemében. Az állami közhatalom 1 I. Kor. 3, 23. 2 Rerum novarum, 1891 május 15. Acta Leonis XIII. vol. IV. pp. 177—209. 3 Quadragesimo anno 1931 május 15. A. A. S. vol. XXIII. pp. 177—228. alapvető és egyik legelső kötelessége volna éppen ennek a harmóniának és az összes társadalmi erők helyes csoportosításának hatályos előmozdítása. Társadalmi rangfokozat és államjogok. A békés rendet biztosító együttműködés megszervezése végett a katolikus tan az állam- hatalomnak megadja a kellő jogot és tekintélyt, hogy éber gonddal őrködjék az isteni és emberi jogok fölött és megvédje azokat, amelyeket a Szentírás és a szentatyák annyira hangsúlyoznak. Nem igaz, hogy a társadalomban mindenki egyenjogú s nincs törvényes rangfokozat. Elég utalnunk XIII. Leó körleveleire, nevezetesen arra, amely az államhatalomról szól,1 s arra a másikra, amely az állam keresztény alkotmányát tárgyalja.2 Ezekben a katolikus ember világos fogalmazásban megtalálja az észből és a hitből folyó elveket, amelyek őt fölvértezik a kommunista állameszme tévedései és veszedelmei ellen. Az emberi jogok eltiprása és az ember szolgaságra vetése, az állam és államhatalom isteni eredetének tagadása, a közhatalom szégyenletes bitorlása a kollektív terror szolgálatában merő ellentétei a természetes etikának és a teremtő Isten akaratának. Ügy az egyes ember, mint a társadalom a teremtő Istentől veszi eredetét. S az Isten állapította meg köztük a kölcsönös jogviszonyt. Azért egyik fél sem teheti túl magát a kölcsönös kötelességeken, s nem tagadhatja le és nem csorbíthatja a jogokat. Mivel az Isten maga rajzolta meg a kölcsönös viszony alapvonalait, azért a legigazságtalanabb jogbitorlás a kommunizmusnak az a kísérlete, hogy az igazság és a szeretet örök alapjain nyugvó isteni törvény helyébe pártpolitikai programmot akar tenni, gyarló emberi tákolmányt telve sötét gyűlölettel. Az Egyház tanának szépsége. Kristálytiszta tanításával az egyháznak nincs egyéb célja, mint megvalósítani az Üdvözítő születésekor a betlehemi barlang fölött elhangzott angyali ének boldogító üzenetét: «Dicsőség Istennek . . . békesség az embereknek»3 — valódi bé1 Diuturnum illud 1881 június 20. Acta Leonis XIII. vol. I. pp. 210—222. 2 Immortale Dei, 1885 nov. 1. Acta Leonis XIII. vol. II. pp. 146—168. 3 Luk. 2, 14.
