A Győri Püspökség Körlevelei, 1937
Tartalomjegyzék
29 a világot“ (Ján. 16, 33.). Térdeljetek eléje Szent András apostol imádságával: „Üdvözlégy szent kereszt, egyedüli reményem /“ III. Áll a kereszt. A gyűlölet már elvégezte munkáját. Az Úr szent feje, mint a megtört virág kelyhe, lehanyatlik : „És lehajtván fejét, kiadá lelkét“ (Ján. 19, 30.). A Golgota látványossága megszűnik, és nagy csend lesz a kereszt körül. Akiket a szeretet hozott és tartott Krisztus közelében, most oda állhatnak a kereszt tövébe: „Jézus keresztje mellett pedig állnak vala az ő anyja és anyjának testvére Mária, Kleofás felesége és Mária Magdolna“ (Ján. 19, 25.). Ott állnak némán és olvassák a szeretet vérrel megírt evangéliumát: „Úgy szerette Isten e világot, hogy az ö egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen“ (Ján. 3, 16.). Nikodémus, a Mester titkos tanítványa most magyarázat nélkül megérti az Isten nagy adakozó szere- tetét. Megindul a szeretet tevékenysége a legelső oltár körül. Arimateai József bátran bemegy Pilátushoz és elkéri tőle Jézus testét. Megkezdik a szeretet munkáját. Kímélettel kihúzzák a durva vasszegeket, a véres keresztről leeresztik és a hagyomány szerint a fájdalmas Anya ölébe helyezik az Úr szent testét. Az élet és szeretet jogán neki elsősége van az átvert szívű áldozati bárányhoz. Sokszor pihent az ő karjaiban, legyen utolsó földi pihenése is a Madonna szent ölén. Milyen más itt a találkozás, mint volt az első betlehemi éjtszakán! Más a környezet, a vidék, az emberek, csak egy a változatlan: a gyermekét karjaiba záró anyai szeretet. Homlokáról leemelik a töviskoronát, szent testét drága kénetekkel vonják be és fehér gyolcsruhába takarják. Amit elcsúfított a vak gyűlölet, mindazt széppé teszi most a gondos szeretet. Akik a kereszt tövében álltak, megérezték a szeretet meleg áramát és indító hatalmát. Gyolcsruhába takarva vállaikra veszik és viszik a szeretet királyát. A cselekvő szeretet processziója volt ez a nagypénteki temetési menet. Nem kell nekünk más prédikáció a cselekvő szeretet ösztönzésére, mint a nagy- böjti keresztnek a beszéde. Itt minden csepp vér, a nyitott sebek, tövisek, durva szegek annak a nagy szeretetéről beszélnek, aki életét adta oda barátaiért. Innét fakad felszabadulásunk, itt forrásozik igazi boldogságunk, ehhez a fához fűződnek örök reményeink. Az ő piros vérével írták alá nagy adóslevelünket, ezzel fizették ki váltságunk drága árát. Az isteni erények között a harmadik a szeretet. Szent Pál apostol korintusi híveinek magasztalóan ír a szeretet méltóságáról és nagyságáról: „Legyen bár oly teljes hitem, hogy a hegyeket áthelyezzem: ha szeretetem nincsen, semmi sem vagyok. És osszam el bár egész vagyonomat a szegények táplálására ..., ha szeretetem nincsen, semmit sem használ“ (Kor. I. 13, 2—4.). A hit és a remény csak a múlandó életben kísér bennünket, de a szeretet az örökkévalóságban is megmarad, és annak mértéke szerint részesül a lélek Isten boldogító látásában, az örök boldogságban. Krisztus a szeretet királya, földi országát is a szeretet kettős törvényére alapította : Szeresd Uradat ... és szeresd felebarátodat. Életével adott példát mindkettőre. Szeretete vigasztalt, erősített, köny- nyeket törölt, gyógyulást és életet osztott. A csüggedőket felemelte, az eltéved- teket felkereste és vállára véve vitte vissza az elhagyott otthonba. A tékozló fiút kitárt karokkal várta, Magdolna alabástrom edényének drága keneteit elfogadta. Adakozó szeretete a kereszt oltárán fokozó
