A Győri Püspökség Körlevelei, 1936
Tartalomjegyzék
IV Nr. 643. Declaratio Privilegii pro Sodalibus Piae Unionis Cleri a Missionibus. 644. sz. Hitoktatás fontossága és tökéletesítése tárgyában decretum és ezzel kapcsolatos intéz-. kedések. j 1 ( 1 Ssmus Dominus Noster Pius divina Providentia Papa XI, in Audientia infra- scripto Cardinali Sacrae Congregationis de Propaganda Fide Praefecto die 5 Decembris 1935 concessa, declaravit privilegium anticipandi a meridie recitationem Matutini cum Laudibus diei sequentis in favorem Piae Unionis Cleri a Missionibus juxta rescriptum Sacrae Congregationis de Propaganda Fide sub die 2 De. cembris 1921 datum, valere pro omnibus qui sacrum officium recitare tenentur. Datum Romae, ex Aedibus Sacrae Congregationis de Propaganda Fide, die 6 Decembris 1935. P. Card. Fumasoni-Biondi, Praefectus. C. Salotti, Secretarius. A missziók nagy pápája, dicsőségesen uralkodó XI. Pius pápa, mielőtt a tőlünk messzeeső pogány területek missziós prog- rammját megadta volna, uralkodásának kezdetén 1923. június 29-én kiadta Őr- bem catholicum kezdetű motu proprióját, melyben hangsúlyozta és szorgalmazta a hitoktatás fontosságát a keresztény országokban. Ennek mintegy folytatásául adta ki a S. Congregatio Concilii 1935. január 12-én Provido sane kezdetű decretumát, amely a hitoktatás fontosságán kívül annak nagy célkitűzéseit is adja, s elsorolja azokat a felelős tényezőket, akikre hárul is akiken megfordul az eredményesebb nitoktatás. A decretum az Üdvözítő főpapi imádságából mint a kateketizálás evangéliumi parancsát idézi e szavakat: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, egyedül igaz Istent, és akit küldöttéi Jézus Krisztust“ (Ján. 17, 3.). Sok munkása volt már az igaz Isten ismerete terjesztésének, és e munka 2000 éves múltja azt igazolja, hogy az „universus orbis“-nak még mindig sok területe van, hol ismeretlen az evangélium, és a „praedicate evangélium omni creaturae" krisztusi parancsa csak részben valósulhatott meg eddig, amikor még mindig ezermilliós tömegek járják a vándorélet útjait Krisztus evangéliumának világossága és vigasza nélkül. Területileg lemérve is megdöbbentő az a térkép, mely azt mutatja, hogy a földnek mekkora részén ismeretlen még az evangélium és a kereszt; nincs kápolna, nincs oltár, mert a pogányság sötétsége üli meg a lelkeket. Aki erre a messzefekvő, munkálatlan területre gondol, fokozott buzgósággal tud dolgozni és imádkozni Krisztus országának terjesztéséért. A hitoktatás akár keresztény országokban, akár pogány területeken történjék, mindig az Isten országának terjesztését szolgálja. A hitoktatónak éreznie kell, hogy a divina missio útjait járja, midőn a hitoktatás munkáját végzi, és ezen isteni küldetés alapján lesz hitoktatása „opus sanctissimum" (1333. can.).
