A Győri Püspökség Körlevelei, 1935
Tartalomjegyzék
2 Mint drága gyöngyszemek csillannak elő az evangéliumokból azok a részletek, amelyek az imádkozó Mestert mutatják be. A Madonna két karja volt az Újszövetség első szárnyas oltára, amelyről az isteni Kisded hódoló imája szállt a mennyei Atyához: „lm eljövök . . ., hogy teljesítsem akaratodat“ (Zsolt. 39,8—9.). Az Úrnak a Madonna szívével együtt csengő imádsága belenyúlt a sötét karácsonyi éjtszakába s beleolvadt az angyali kórusba. Az isteni Gyermek szívének imádságos lángjai mint oltártüzek ott lobogtak a názáreti otthonban, a Szentcsalád csendes szentélyében. Amikor pedig nyilvános működése idején az imádkozó Mesternek imazsámolya a magas hegyek voltak, mint éjtszakákban gyújtott tábortüzek messze fénye világított az Úrnak imádságban virrasztó lelke az emberiség életébe: „Lön pedig ama napokban, hogy kiméne a hegyre imádkozni és az egész éjtszakát Isten imádásdban tölté vala“ (Luk. 6, 12.). Tekintete a csillagos égen pihent s lelke a mennyei Atyával társalgóit hosszú éjtszakákon át. Mint a lassú reggeli szellő a magasok dús illatát a hajnali hűs harmatban a mélységekbe húzza, úgy hozta az Úr lelke is magával az éjtszakák imájának tömjénes illatát és a tanítványok szinte megkívánva a buzgó imádság szellemét, kérték a Mestert: „És történt, hogy mikor egy helyen imádkozik vala, amint ezt bevégezte, mondd neki egyik tanítványai közül: Uram! Taníts bennünket imádkozni“ (Luk. 11, L). És amikor a Mester az evangéliumokban található legnagyobb erkölcsi beszédében, a hegyi beszédben a lelki élet igazi boldogságának alapjait lerakja, tanítványait és hallgatóit az imádság szellemére és szövegére így oktatgatja: „Ti azért így imádkozzatok: Miatyánk, ki vagy a mennyekben . . .“ (Máté 6, 9.). Azt a nagy távolságot, mely az Ószövetségben fennállt Isten és a lélek között, a Mester e két szóval hidalja át: Pater noster. Amikor az imádságot elkezditek, az égre nézzetek és az igazi otthon után sírjon a lelketek. Van-e szó és valóság, mely annyira közelálló és egymáshoz tartozó, mint e kettő: paternitas et filiatio ? Úgy imádkozzatok tehát, hogy gyermeki szívetek megérezze e szent közelséget, az Atya vezérlő jóságát, gondviselő szeretetének erejét és melegét! Más alkalommal pedig „maga mellé vévén Pétert, Jakabot és Jánost, fel- méne a hegyre imádkozni. És amint imádkozott, arcának képe elváltozék és ruházata fehér lón és fényben sugárzó“ (Luk. 9, 28—29.). Mikor Péter apostol belenéz az Úrnak fénytől ragyogó meg- dicsöült arcába, az imádság szépségétől és boldogságától megittasultan mondja: „Mester! Jó nekünk itt lenni, csináljunk hát három sátrat/“ (Luk. 9, 32.). Mikor Mózes felment a hegyre, hogy az Úrtól a törvénytáblát átvegye, a nép az Úr dicsőségének szent fényét látta a magasokban: „Izrael fiainak szeme előtt olyan jelenség volt az Úr dicsősége, mint a hegy ormán égő tűz“ (Móz. II. 24, 17.). A táborhegyi imádságnak szent fénye is így világít fáradt vándorok arcába és útjára: mint a hegy ormán égő tűz. A Mesternek imádsága tölti be az utolsó vacsora termét és az apostolok szívét az Eucharistia rendelésének boldog perceiben. „Égre emelvén szemeit, szála: Atyám! eljött az óra, dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged“ (Ján. 17, 1.). Sokfelé nézett az Úr földi életében. Belenézett a karácsonyi éjbe, a pásztorok meleg tekintetébe, Simeon arcába. Nézte a kisdedek angyali lelkének tiszta tükröződését, a naimi özvegy kisírt szemét, a jerikói út'szélen térdelő Bartimeus vak, lezárt tekintetét. *
