A Győri Püspökség Körlevelei, 1932
Tartalomjegyzék
XI. PIUS PÁPA APOSTOLI KÖRLEVELE TISZTELENDŐ TESTVÉREIHEZ: AZ APOSTOLI SZENTSZÉKKEL BÉKÉBEN ÉS KÖZÖSSÉGBEN ÉLŐ PÁTRIÁRKÁKHOZ, PRÍMÁSOKHOZ, ÉRSEKEKHEZ, PÜSPÖKÖKHÖZ ÉS EGYÉB RENDES JOGHATÓSÁGÉ FŐPAPOKHOZ, AZ ÚR JÉZUS SZENTSÉGES SZIVÉNEK MEGKÉRLELÉSÉRŐL ÉS ENGESZTE- LÉSÉRŐL AZ EMBERISÉG MOSTANI NAGY NYOMORÚSÁGÁNAK IDEJÉN. Tisztelendő Testvérek ! Üdvöt és apostoli áldást. A krisztusi szeretet ösztönéből fölszólítottuk a katolikus Egyház fiait és az összes jóérzésü embereket a múlt évi október hó 2-án kelt, «Nova impendet» kezdetű körlevelünkben a felebaráti szeretet és a jótékonyság keresztes hadjáratára, hogy a gazdasági válságból származó és az emberiséget mindenfelől szorongató nyomorúságon némileg enyhítsünk. Fölhívásunkat csodálatos és egyhangú lelkesedés, általános áldozatkészség és buzgóság követte. Ámde a bajok azóta mégis napról-napra növekedtek, a munkanélküliek száma majdnem mindenütt szaporodott. Mivel pedig a fölforgató elemek a bajokat saját pártcéljaikra kihasználják, a közrend folyton fokozódó veszedelemben forog s a polgári társadalmat komoly zavarok, sőt a teljes fölborulás is fenyegetik. Azért ugyanannak a krisztusi szeretetnek indítására ismét szólunk hozzátok — Tisztelendő Testvérek —, valamint híveitekhez és az egész világhoz azzal az intéssel, hogy az egyesített erők végső megfeszítésével igyekezzék mindenki az emberi társadalomra súlyosodó bajokkal, sőt a várható esetleg még szörnyűbb megpróbáltatásokkal minden rendelkezésre álló eszközzel szembeszállni. Napjaink szomorú kórképe. Ha figyelemmel kísérjük a földi nyomorúságok hosszú és keserves sorát, amelyek az eredeti bűn örökségeként az elbukott ember földi zarándoklá- sának útját szegélyezik, a vízözön óta alig találunk rá példát, hogy az emberiséget annyi és akkora csapások olyan súlyosan és általánosan sújtották volna, mint éppen mostanában. Mert még a legborzalmasabb nyomorúságok és csapások is, amelyeknek nyomai az egyes nemzetek történelméből és emlékéből soha ki nem törölhetők, csak hol ezt, hol amazt a népet érték. Most azonban az egész emberiséget fojtogatja a pénz drágasága és a gazdasági válság, mégpedig olyannyira, hogy minél inkább igyekszik magát kiszabadítani, annál jobban belebonyolódik a bajba. Már nincs egyetlen nemzet, állam, társadalom vagy család, amelyet a válság többé vagy kevésbbé, közvetlenül vagy közvetve nem szorongatna. Még azok a kevesek is, akik mérhetetlen vagyonuk mellett az emberiség sorsát tartják kezükben ; azok a kevesek, akik csillapíthatatlan nyereségvágyukkal nagyrészt a bajok okozói voltak vagy most is azok, elsősorban csúfosan elmerülnek s sokaknak vagyonát magukkal rántják az enyészetbe. Megrendítő módon beigazolódik az egész világon, amit a Szentlélek Úristen az egyes bűnösökről mondott: «Aki mi által vétkezik, az által bűnhődik». (Bölcs. 11, 17.) Amikor a jelenkor szörnyű nyomorúságán siránkozunk, önkéntelenül is az Úr Jézus szentséges Szívének szánakozó szeretetét érezzük át a Mi csekélységünk mértéke szerint s ezekre a szavakra fakadunk : «Szánom a sereget». (Márk 8, 2.) A bajok gyökere. Még hangosabban kell siránkoznunk a szülő ok felett, amelyből a jelenkor sötét nyomorúsága fakad. Minden időben igaznak bizonyult a Szentlélek Úristennek szent Pál apostol szavaival kifejezett mondása, hogy «minden bajnak gyökere a kapzsiság.» (I. Tim. 6, 10.) De különösen is beigazolódik manapság. Mert, ugyebár, a földi javaknak az a mohó vágya, amelyet a pogány költő
