A Győri Püspökség Körlevelei, 1932
Tartalomjegyzék
12 378. sz. Az áldoz- tató patina kezelése. 379. sz. Szerzetesek és szerzetes- nők gyűjtése. hivatali elődöm 1929. évi december hó 12-én 110—05/176—928. sz. alatt hagyta jóvá. Minthogy a fenti indokokkal teljesen be van igazolva, hogy a fellebbező ellenvetése megdőlt s hogy a budapesti egyházközségi adószabályzat alapján az illetékes egyházközségnek joga volt fellebbezőre adót kivetni s ugyanez a szabályzat (16. §.) a jogorvoslati fórumokat is szabályozza, minthogy tehát fellebbező adókivetésénél úgy az anyagi, mint az alaki szabályok betartattak, a fellebbezést elutasítom s a fellebbezőt a szabályszerűen kivetett egyházi adó megfizetésére kötelezem. Miről fellebbező és az esztergomi egyházi hatóság jelen véghatározattal értesít- tetnek. — Budapest, 1931. évi november hó 9-én. — Dr. Ernszt Sándor s. k. Mivei az áldoztató patina használata tekintetében sokak részéről az az aggodalom merült fel, hogy a hívők kezébe nem adható, kérdést intéztek a S. Congr. R.- hoz, amely kijelentette, hogy ha a patinát a ministráns vagy az egyházfi tartja, az is megfelel a rendelkezés szellemének és a Kongregáció szándékának. Helyeselhető tehát az a sok helyen bevezetett szokás, hogy a patina kezelése fehér keztyüs oltárszolgára (esetleg sekrestyésre) bízassák. Megjegyezni kívánom itt, hogy a patinát nem szabad az oltáron hevertetni, hanem mise közben erős vászon- vagy szarvasbőr burzában kell tartani, egyébként pedig a sekrestyében őrzendő. Az 1931. évi október hó 14.-én megtartott püspökkari konferencia határozatának megfelelően figyelmeztetem a Tisztelendő Papságot, hogy a szerzetesek és szerzetesnők alamizsna-gyűjtései tekintetében szorosan betartandók az egyházjogi törvénykönyv ide szóló 621—624. canonjai. Ezek értelmében az alapításszeriien és kifejezetten kolduló szerzetek azon egyházmegyében, amelynek területén rendházuk van, saját rendi elöljáróságuk engedélyével gyűjthetnek; ahhoz, hogy más egyházmegye területén gyűjthessenek, az illető egyházmegye Ordinariusának írásos engedélye szükséges. Az összes más iuris pontificii Congregatiók szerzeteseinek és szerzetesnőinek gyűjtéséhez az Apostoli Szentszéktől nyert különleges privilegium és a helyi Ordinarius írásos engedélye szükséges, hacsak a pápai privilegium máskép nem rendelkezik. A iuris dioece- sani Congregatiók szerzeteseinek és szerzetesnőinek a gyűjtéséhez úgy azon Or- dinariusnak, akinek területén rendházuk fekszik, mint azon egyházmegye főpásztorának írásos engedélye szükséges, akinek területén a gyűjtést eszközölni akarják. A lelkipásztorok tehát a gyűjtés céljából jelentkező szerzetesektől és szerzetesnőktől kívánják elő az egyházhatósági engedélyt és csak az esetben engedjék meg híveik között a gyűjtést, ha szabályszerű egyházhatósági engedéllyel el vannak látva. E ponton csak a már érintett egy kivétel van, t. i. a kifejezetten kolduló szerzetek rendházuk egyházmegyéjében történő gyűjtése, amely az illető rend elöljárójának engedélye alapján megengedett. Ezennel felhívom a plébánosokat, helyi lelkészeket, szóval mindazokat, akik anya- könyvek vezetésére kötelezettek és jogosultak, tehát a szerzetesek által gondozott plébániák adminisztrátorait is, hogy az anyakönyveket fokozott gondossággal őrizzék. Az 1826. évi január hó 17.-Í királyi rendelet értelmében az anyakönyvek másodpéldányai az egyházi főhatóságnak is is megküldendők voltak, az 1827. évi, XXII. t.-cikk alapján pedig az illetékes 380. sz. A régi anyakönyvek gondos megőrzése és kezelése.
