A Győri Püspökség Körlevelei, 1931
Tartalomjegyzék
16 Állított kegyelmes Főpásztorunk a mi szivünkben is emléket magának. Hálával eltelt lélekkel kell e jubileum alkalmával megemlékeznünk azon nagy atyai és testvéri szeretetről, amellyel különösen s elsősorban munkatársai, az egyházmegye minden egyes papja iránt állandóan viseltetik. Mindnyájan tudjuk, mert tapasztaljuk, hogy kegyelmes Főpásztorunk mily szorosan s mennyi készséggel követi az apostolfejedelem intelmét: Non dominantes in clero; sed forma facli gregis ex animo}) A szeretet által ismerjük meg egymást, s csupán a szeretet által értjük meg az atyai szózatot. Még a jóságos Isten megismeréséhez is csupán a szeretet által jutunk közelebb. Non cognoscitur Deus, nisi amando, — mondja Szent Ágoston. A papság viszontszeretetéből alakult ki az a belső lelki egység, melyért Üdvözítőnk tanítványaitól búcsúzva, az utolsó vacsorán imádkozott: öt sint unum, — hogy eggyek legyünk. Épen azért kegyelmes Főpásztorunk e jubileumát a szeretet ünnepének bátorságosan mondhatjuk. Ez a nagy szeretet, melynek forrása az Ur Jézus szentséges Szivéből fakad, — Charitas Christi urget nos — arra sürget minket, hogy papi kötelességeinket ezután is lélek szerint és fáradhatatlanul teljesítsük. Mert az emberiség annyira kívánt lelki kultúrájának legmagasabb és végső foka sem lehet más, mintha kötelességérzetünket állandóan ébren tartjuk, s ennek erejével emberül elvégezzük vállalt feladatunkat. Ezen törekvésünk és fogadalmunk teljesítését ajánljuk fel ma e szép jubileumon kegyelmes Főpásztorunknak tőlünk telhető drága ajándékul. Amint nincs nagy ember nagy szeretet nélkül, úgy nincs nagy lélek szenvedés nélkül. Imádkozzunk Főpásztorunk jólétéért, hogy az Ur Jézus árassza el kegyelmével, hogy egyházmegyéjét még sokáig apostoli buzgósággal gondozhassa, minket szereteté- ben mindvégig megtarthasson; adjon Főpásztorunknak elég erőt, hogy az élet nehézségeit erős leikével legyőzhesse s még sokáig elmondhassa egyik példaképének, Nagy Szent Vazul püspöknek megrázó, de felemelő, apostoli lélekből fakadt szavait: Haec vita corpus meum conterit et animam conturbat, quod impares huic ponderi virtute reperiamur; attamen auctore Deo durabimus, ac donec hos spiritus reget artus, hanc Christo diligentiam debebimus, ut de his, quae ad dei Ecclesiae aedificationem facere cognoscimus, nihil relinquamus,2) Ad multos annos! V * * * 1. Felkérem a nagyontisztelendő plébános urakat, hogy kegyelmes Főpásztorunk püspökké szentelésének huszonöt éves jubileumáról a híveket alkalmas módon és időben tájékoztassák, felszólítván őket, hogy Főpásztorunk szándékára buzgón imádkozzanak. 2. A consecratio évfordulója, április elseje nem lévén alkalmas külső ünneplésre, akként rendelkezem, hogy minden plébániatemplomban Jó Pásztor vasárnapján (husvét utáni második vasárnap) ünnepélyes hálaadó istentisztelet végeztessék Te Deum-mal és ugyanakkor imádkozzanak három Miatyánkot és Üdvözlégyet Főpásztorunk testi és lelki jólétéért. Az április 1 -re a directoriumban előirt commemoratio változatlanul megmarad. Győr, 1931. évi március hó 16-án. Balics Lajos dr., s. k. püspöki helynök. *) 1. Petri, 5. 3. — 2) S. Basil, Epist. 203. n. 4. OyAieiyhizmegyel AUp Nyomdája. 6832—1081
