A Győri Püspökség Körlevelei, 1931
Tartalomjegyzék
9 doskodik. Ha tehát akár a közjót, akár az egyesek javát kár éri vagy fenyegeti s az másként el nem hárítható vagy jóvá nem tehető, az államhatalomnak kell közbelépnie. Márpedig a közjó és a magánjólét megköveteli, hogy béke és rend legyen, az emberek társas élete az Isten parancsai és a természet törvényei szerint igazodjék, a vallást megtartsák és gyakorolják, a magán- és közerkölcsök virágozzanak, az igazságosság érvényesüljön, senki mást büntetlenül ne bánthasson, erős és alkalmas polgárok nevelődjenek, akik az államot fenntarthatják és megvédhetik. Ha tehát megesik, hogy a munkások lázongó magatartása s ennek folytán a strikeok veszélyt jeleznének, ha a család természetes kapcsai náluk meglazulnának, ha vallásosságuk, az áhítat-gyakorlatokra való idő és alkalom elvonása miatt kárt szenvedne, ha a jó erkölcsöket a műhelyekben a két-nembeliek együttes foglalkoztatása vagy más kísértések veszélyeztetnék, ha a munkaadók a munkásokat igazságtalan terhekkel és oly kikötésekkel sanyargatnák, melyek az emberi méltósággal ellenkeznek, ha egészségüket veszélyezteti az erőltetett, nemükkel és korukkal arányban nem álló munka: mindezen esetekben, megtartva a mérséklet határait, közbe kell lépnie a nyilvános hatalomnak s a törvényhozásnak. E határokat ugyanazon ok jelöli ki, mely a törvényhozás segítségét sürgeti, t. i., hogy a törvény többre ki ne terjedjen s tovább ne menjen, mint ezt a bajok orvoslása s a veszélyek elhárítása megköveteli. Jóllehet az államnak minden ember jogát, legyen az bárki, szentül meg kell óvnia s az igazságtalanság távoltartása és esetleg megtorlása által arról is gondoskodnia, hogy mindenki megtartsa a magáét: mégis az egyesek jogainak védelmében különösen az alsóbb osztályokra s a szegény- sorsúakra kell tekintettel lennie. A gazdagok amúgy is körül vannak véve saját védőbástyáikkal s így kevésbé szorulnak rá az állami oltalomra ; míg a szegények, kik semmi eszközzel sem rendelkeznek érdekeik védelmére, egyedül az államra támaszkodhatnak. De itt néhány nagyfontosságú dolgot részletesen kell szemügyre vennünk. A fődolog az, hogy az állam a magántulajdont a törvények hathatós oltalmával vegye körül. . . S a féktelen indulatok hevében is a népet vissza kell tartani, mert ha az igazságosság a jobb sorsra való törekvést meg is engedi, a más javának elvételét vagy a lehetetlen egyenlőség hamis jelszava alatt idegen vagyonnak lefoglalását úgy az igazságosság, mint a közjó érdeke tiltja. A munkások legnagyobb része ugyan tisztességes munkával, mások jogainak sérelme nélkül, iparkodik jobb sorsra jutni, de azért nem csekély számmal vannak, kik téves nézetekkel eltelve s újítási viszketeg által izgattatva, mindenáron zavart akarnak előidézni s társaikat is erőszakoskodásokra bírni. Itt lépjen fel tehát az állam tekintélye s megfékezvén az izgató- kat, távoztassa el a munkások köréből a mételyező fondorkodást s a jogos birtokosoktól a megrabol- tatás veszedelmét. A túlságosan hosszú vagy fárasztó munka vagy a csekélynek tartott bér nem ritkán okot szolgáltatnak a munkásoknak, hogy a munkából közmegegyezéssel kiálljanak s önkéntesen szüneteljenek. Ezen gyakori és súlyos baj államilag orvosolandó, mivel a szünetelés ezen neme nemcsak a munkát- adókat és munkásokat károsítja meg, hanem a kereskedelemnek s a közjónak is ártalmára van s mivel rendesen erőszakoskodással és zavargásokkal jár, gyakran a közbékét is veszélyezteti . . . Legjobb a bajt törvényes intézkedéssel megelőzni, vagyis annak kitörését megakadályozni azoknak az okoknak megszüntetésével, amelyek miatt az urak és a munkások közt a viszálykodás támadni szokott. Másrészt az állam egyik-másik praktikus irányban köteles a munkások érdekeit megóvni : első helyen állnak a lélek javai. A halandó élet jó és kívánatos kincs ugyan, de nem az a végső cél, amelyre születtünk. Inkább csak az út és az esz,- köz a lélek igaz életéhez, amelyet az igazság látása és a jónak szeretete koronáz meg. A lélek az, amely az Isten képét és hasonlatosságát viseli és annak a hatalomnak a birtokosa, amellyel az ember Isten parancsából uralkodik a természet alsóbbrendű lényein s használatba veszi az egész földet és a tenger vizeit. «Töltsétek be a földet s hajtsátok uralmatok alá és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és minden állaton, mely mozog a földön.» (Gén. 1,28.) Ebben az összes emberek egyenlők s nincs különbség gazdag és szegény, úr és szolga, fejedelmek és polgárok közt. «Mert ugyanazon egy Uruk van mindnyájuknak.» (Róm. 10, 12.) Senki sem sértheti meg büntetlenül az emberi méltóságot, amelyről az Isten maga nagy tisztelettel intézkedik, s nem akadályozhatja meg a törekvést arra a tökéletességre, amely a mennyei örök életnek megfelel. Sőt az ember nem is engedheti meg, hogy vele ebből a szempontból meg nem felelően bánjanak s lelkének rabságát nem szívelheti, mert itt nem jogokról van szó, amelyekkel az ember szabadon rendelkezik, hanem kötelesA strike. Parancsolja meg az állam az ünnepi munka- szünetet.
