A Győri Püspökség Körlevelei, 1930

Tartalomjegyzék

55 2975. sz. XI. Pius pápa körlevele sz. Ágos­tonról a hívekkel közlendő. [ : i 1 1 1 1 i 1 vetésekhez elég lesz egy-egy küliv, na­gyobbakhoz ezen felül még egy fél vagy egész beliv lesz szükséges. Az egyházközségek megalakítása szük­ségessé teszi megfelelő pecsétek készíté­sét is. Erről az egyházközségek mielőbb gondoskodjanak. Egy pecsét készítendő az egyházközség és egy az egyházközségi tanács részére. A szabályzat 88—90. §§-ainak életbe­léptetését későbbi időre halasztóm, ami­korra t. i. az egyházközségek működése a kezdet nehézségein és bizonytalanságain, amik bizonyára fognak felmerülni, átesett. Adja a jó Isten, hogy az egyházközségi szervezetek kiépítéséhez fűzött várakozá­saink valóra váljanak és az egyházközségi szervezetek biztos támaszai legyenek az Egyháznak és az egyházi intézményeknek. Szentséges Atyánk, XI. Pius pápa szent Ágoston halálának 1500 éves fordulója alkalmából terjedelmes körlevelet bocsá­tott ki, amelyet jelen körlevelemhez csa­tolt magyar fordításban azért közlök, hogy ennek a nagyszerű iratnak megértése és közlése megkönnyíttessék. A körlevél némely része főleg a papok­nak szól, a legnagyobb része azonban olyan tartalmú, hogy a világiakat is bizo­nyára érdekli és felemeli Híveink nagy­része oly keveset hall a szentatyák életé­ről és működéséről, hogy ebből a szem­pontból is indokolt a körlevél legtöbb részének értelmes felolvasása és meg­magyarázása. A legnagyobb egyháztaní­tók életével és működésével legkivált a katholikus értelmiségnek kellene tisztában lennie. Ezért jónak látnám, ha tisztelendő lelkészeim ezt a körlevelet alkalmas idő­ben a kath. körök ünnepélyein is meg­ismertetnék. Szeretettel kérem tehát t. Papságomat, hogy a mellékelt körlevélben foglalt bő myagot szívesen tanulmányozza és a kör­levél egyes részeit egy vagy több szent­beszéd kíséretében a híveknek felolvassa Ára 80 fillér, amely egyéb pénz­küldemények kapcsán küldhető be. A közigazgatási hatóság X. Y. plébá­nosnak járó párbérjárandóság megfizeté­sére kötelező határozata ellen benyújtott fellebbezéssel kapcsolatban a nm. vallás- és közokt. miniszter úr 1930. április 11. 170—6/44—930. sz. a. hozott véghatá­rozatának indoklásából tudomásvétel és követendő eljárás céljából szükségesnek tartom közölni a következőket: „Ebből a konkrét ügyből kifolyólag ismételten ki kell fejeznem azt az állás­pontomat, hogy a párbérszolgáltatások ügyeiben mindennemű intézkedés és ha­tározathozatal és pedig úgy a kötelezett­ség jogi alapjára, mint pedig annak mérve tekintetében közigazgatási utón és végső fokon hozzám tartozik. E jogkör forrása ugyanis a magyar apostoli király főkegyúri joga, melynek gyakorlása évtizedek óta, mióta az alkot­mányos minisztérium fennáll, a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium utján történik. Minthogy az ily ügyekben való intézkedést az élet követelményei a főkegyúri jog mai függő helyzete idején is szükségessé teszik, a főkegyúri jogból származó ezen hatáskör nem szűnhetett meg, hanem továbbra is a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter jogkörében maradt Ép azért azt a gyakorlatot, mely a jelen ügyiratok szerint X vármegyében dívik, mely szerint a párbérjárandóság megítélésében a rendes bíróságok hatá­roznak, mint hatásköröm csorbítását, hely­telenítenem kell. Úgy az igényjogosultaknak, mint a kötelezett híveknek ilyen vitás ügyekben a közigazgatási hatóságokhoz (1930. febr. 1. óta főszolgabíró, alispán) kell fordulni. Az alispáni határozat ellen helye van a 2976. sz. Párbér­szolgál­tatások ügyében intézkedés és határo­zathozatal végső fokon a kultusz- miniszter­hez tartozik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom