A Győri Püspökség Körlevelei, 1930
Tartalomjegyzék
28 vént altaria, una cum sacris supellectilibus, illa praesertim quae sacris speciebus excipiendis inserviunt, et sciant super observantia praefatarum praescriptiorum graviter onerari eorum conscientiam. 9. Quoad asservandas sacras particulas, infirmis mintstrandas postremo hebdomadae sanctae triduo, Ordinarii locorum perspectam habeant Rubricarum et Decretorum Sacrae Congregationis Rituum intentionem ; scientes easdem asservari non ad publicam venerationem, imo hanc prohiberi ; tamen magnopere satagendum esse, ut Eucharistiae Sacramento, habita in primis ratione loci, non desit obsequium congruentis honoris et decoris. * Fenti utasítások összeállításánál a Congregatio három kérdésre terjeszkedett ki: 1. Az Oltáriszentség anyagát képező bor és kenyér hamisítatlanságának biztosítására ; 2. a szentség kiszolgáltatása alkalmából az átváltozott kenyér töredékeinek összegyűjtésére ; 3. az Oláriszentség őrzésére a Nagyhét utolsó három napján. I. Az Oltáriszentség hamisítatlan anyagának biztosítása. Ennél a pontnál, amint ezt a papok hosszabb magyarázat nélkül mindjárt megértik, két dologra kell figyelemmel lenni. Először, hogy a szentmiséhez a pap valódi buzakenyeret és valódi, tiszta szőlőből préselt bort használjon, mert Krisztus intézkedése szerint csak ez lehet az Oltáriszentség anyaga. A másik fontos körülmény, amire a papnak ügyelnie kell, az, hogy az Oltáriszentség színei meg ne romoljanak, mert a színek elromlásával megszűnik a szentségi Jézus jelenléte is. Fölösleges hangsúlyoznom, mennyi gondot kell fordítania a papnak a szentmiséhez szükséges kenyérnek és bornak megválasztására. Az Egyház első századaiban a hívek hozták a miséhez szükséges kenyeret és bort. Áldozatos szeretetük, mellyel a miseáldozat anyagát felajánlották, igazi vallásos és kegyeletes aktus volt. Nem lehet meghatottság nélkül olvasni a régi egyházi irók közléseit arról a buzgóságról, mely- lyel a hívek versenyeztek a miséhez szükséges kenyér és bor előállításában és kiválasztásában. Később az Oltáriszentség anyagának előállítását, illetőleg megválasztását a klérus vette át. A papok maguk készítették az áldozati kenyeret, mely pa- ténájukon Krisztus testévé változott. Különösen a szerzetesek buzgólkodtak e téren, akiknek munkája az áldozati kenyér előkészítésében valóban második imádság volt. Csak a XV. században jelentkeznek papok, akik lemondanak az áldozati kenyér készítéséről s világiak által készített kenyeret használtak. Azért ettől az időtől kezdve a zsinatok állandóan szorgalmazzák, hogy az áldozati kenyér készítésében minden hiba kiküszöböltessék, illetőleg követelik a készítés megfelelő ellenőrzését. így már 1631-ben a cambray-i zsinat úgy rendelkezik, hogy a püspökök az egyes városokban megbízható személyeket válasszanak ki s azokra ruházzák a szentostya készítését. Akiket a püspök kiszemel erre a megbizatásra, tegyen esküt, hogy lelkiismeretesen fogja ellátni hivatalát. Érthető ez a szigorúság nemcsak azért, mert előfordulhat, hogy kellő elővigyázatosság hiányában nem tiszta búzaliszt kerül a szentostya sütésénél felhasználásra, de azért is, mert nem méltó dolog az, hogy különböző más ételekkel, melyek testünk táplálására szolgálnak, együtt készítsék az angyalok kenyerét is, mely lelkűnknek való s melynek már készítése is előjáték legyen az oltáron történő misztikus átváltozáshoz. Meg kell érteni egy komoly egyházi Írónak megrovó szavait: „Hinc collige, quam sint lugendi tot Ecclesiarum, Parochorum, Superiorum et Praelatorum abusus in hoc negotio. Alicubi hostiae emuntur ab uxoratis mulierculis
