A Győri Püspökség Körlevelei, 1927
Tartalomjegyzék
57 XI. 1526 isk. sz. Észrevételek az évzáró jelentésekre. Az 1926/1927. iskolai évi évzárójelen- tések és iskolalátogatási jegyzőkönyvek felülvizsgálásánál első sorban az a szempont vezetett, hogy egyházmegyém tanítói megvalósították-e és mily mértékben az uj tantervet. A jelentésekből és a jegyzőkönyvekből megállapítottam, hogy bár néhány kivétel akadt, a tanítás általában az uj tanterv keretében történt. Az uj tantervnek megfelelő uj tankönyvek hiánya ugyan számbaveendő nehézséget okozott, de hogy e nehézség nem volt leküzdhetetlen akadálya az uj tanterv életbe léptetésének, azt a legtöbb tanító megmutatta. A jelen iskolaévben ez a nehézség is megszűnt. Joggal elvárhatom tehát, hogy ez évben már kivétel nélkül az uj tanterv keretében és szellemében tanítsanak egyházmegyém tanítói. Hangsúlyozom, hogy nemcsak az uj tanterv külső kereteinek, hanem szellemének is, mert hiszen ez a fontos, megvalósítását várom a tanítóktól. Hogy ezt elősegítsem, néhány kiemelkedőbb irányító elvre kívánom felhívni a tanítók és egyben a hitoktatók figyelmét. Minden tantárgy tanításának az új tanterv egyetemes célkitűzését kell állandóan szolgálnia. Ez a cél: az egyháznak és a hazának 1. Istent jóban-rosszban meglátó, öntudatosan vallásos, 2. erkölcsös, 3. értelmes, 4. öntudatosan hazafias polgárokat nevelni, akik 5. a keresztény és nemzeti szellemű általános műveltség alapelemeit bírják és 6. képesek arra, hogy szerzett ismereteiket értékesítve az életben boldoguljanak. A tanítási anyagnak ezen egyetemes.célt szolgáló összeállításán kívül a tanítónak azon kell lennie, hogy az egyes órákon, minden arra alkalmas tananyagnál, rámutasson az egyetemes cél megfelelő elemére. Minden tantárgyban vannak részek, amelyek alkalmasak a vallásos és erkölcsös ismeretek és érzelmek felkeltésére és fokozására ; a tanító soha el ne mulassza ezen alkalmak kihasználását. Mégis azonban első sorban a hittan tanításának sajátos célja az öntudatosan vallásos és erkölcsös életre való nevelés. Azért arra kell törekedni, hogy a gyermekek a hittant necsak tudják, hanem hogy a hit igazsága őket teljesen áthassa, bennük mozgató erővé váljék, hogy így nemcsak hivő, hanem hitük szerint élő és cselekvő katholikusok legyenek. E cél elérésére minél gyakrabban járuljanak a gyermekek a szentségekhez. Az uj tanterv és a Rendszabályok évi négy közös gyónást és áldozást Írnak elő. E rendelkezést az iskolák többségében végre is hajtották. Sajnos azonban, még elég sűrűn előfordult, hogy a gyermekek csak karácsonykor és husvétkor gyóntak és áldoztak. Ezzel szemben igaz örömmel láttam, hogy egyházmegyém húsz iskolájában havonkint gyóntak, áldoztak a gyermekek. A gyakori gyónás és áldozás mellett igen hathatos eszköz a katholikus öntudat fejlesztésére a gyermekek egyesületi élete. Ez felébreszti és erősíti a gyermekben az egymásrautaltság érzetét, a tömörülés és szervezkedés szükségességét. Azért a legmelegebben ajánlom,
