A Győri Püspökség Körlevelei, 1926
Tartalomjegyzék
43 kapják, a többi jövödelem a plébánosnak marad. Ezen nem devalválódott misealapítványokat jövőben minden évben egyenkint kell elszámolni az alapítványi számadásban. Az u. n. összevont, vagyis rövidített elszámolási módot ezennel megszüntetem. 11. Ezen 10. pontban foglalt összes rendelkezések irányadók azon misealapítványokra is, amelyek pénzértékben újabban tétettek s melyeknek jövedelme elegendő az alapítvány céljára vagy legalább egy csendes mise manuális stipendiumára. 12. A 10. és 11. pontok rendelkezései irányadók mindazon egyéb célú alapítványokra is, amelyeknek tőkéje ingatlanba van fektetve vagy egyébként akkora, hogy az alapítvány céljának elérésére elegendő. 13. Minden oly alap vagy alapítvány, amelynek, tőkéjétől eltekintve is, biztos évi jövedelme van, (pl. kápolnának, szobornak perselyből, temetőalapnak sírhelyekből stb.) szintén fenntartandó továbbra is önállónak s évenkint szabályszerűen elszámolandó. Minden alapítványnak meglővén a maga külön rendeltetése, a kereszt- és szoboralapítványokra vonatkozólag külön is meg kívánom jegyezni, hogy mindegyik alapítvány jövedelme csakis annak a keresztnek vagy szobornak fenntartására fordítható, amelynek fenntartására tétetett, azért azt a több helyen követett gyakorlatot, mely szerint az összes kereszt- vagy szoboralapítványok jövedelmei „a fentiek fenntartására" címen egyesíttettek és az időlegesen leromlott bármely szobor vagy kereszt helyreállítására fordíttattak, kifejezetten is megszüntetem és elrendelem, hogy minden új vagy megújított keresztvagy szoboralapítvány jövedelme külön számolandó el. 14. Mindazon alapok vagy alapítványok tőkéje, amelyek nem esnek 10—13. pontok valamelyike alá, úgyszintén az utóbbiaknak is netalán létező devalvált értékei az 1926. évi számadásban, a fennti 7. pontban előirt eljárással kiemelendők az alapítványi tőkék közül s felveendők az ugyanott jelzett Kimutatásba, De a 12. és 13. pont alatti alapok takarékbetétje meghagyandó az alapnál az ezutáni jövödelem tőkésítésére. Annak idején intézkedni fogok ezen devalvált értékek hova- fordításáról is. Ahol ezen eljárás végrehajtása után nem marad alapítvány, ott 1927-től kezdve nem kell alapítványi számadást készíteni. Mihelyt azonban egy új, reális értékű alapítvány létesül, az alapítványi számadás az előirt űrlapon szabályszerűen elkészítendő. 15. A takarékbetétekre vonatkozólag jövőben irányító elv legyen, hogy lehetőleg kevés legyen a könyvek száma. Általában egy könyve legyen a templomnak és kettő az alapítványoknak. Utóbbiak közül az egyikbe helyeztessenek el mindazon tőkék, melyeknek kamatja évről-évre felhasználtatik, a másikba azok, melyeknek kamatja a tőkéhez csatoltatik. Ez utóbbiak kamatját a vagyonkezelők osszák el arányosan a számadásban az egyes részes alapok között. 16. Az ingatlanba fektetett alapok alapítványi tőkéje az alapítványi számadás 4., 9., 12., 13. rovataiban pénzértékben jelzendő. Pénzértéknek tekintendő a befektetett eredeti alapítványi összeg és nem az ingatlan mai forgalmi értéke. Az ingatlanba befektetett ezen alapítványi tőke az 1926. évi számadásban a fennti rovatokban aranykoronában,' a 14. rovatban pedig átszámított pengőértékben jelzendő. Az 1927. évi számadásban az összes rovatokba már csak a pengőérték vezetendő be. A pengőértéket az alapítványi levelekre is rá kell vezetni. 17. Ugyanezen eljárásmód irányadó az alapítványi számadásban megmaradó
