A Győri Püspökség Körlevelei, 1924

Tartalomjegyzék

45

Nr.2572.

Indulgentiae et facultates vertente anno iubi- laei 1925 suspenduntur.

Szentséges Atyánknak, XI. Pius pápának a szent év megünneplésére vonatkozó enciklikáját magyar fordításban azzal a meghagyással közlöm, hogy azt papjaim a hiveknek advent egyik vasárnapján a szószékről felolvassák. Ezzel kapcsolatban fejtsék ki előttük röviden a szent évnek jelentőségét és kegyelmét. Egyúttal buzdítsák őket, hogy ezt a kellemes időt, az üdvösség napjait, melyeket Isten különös jóvoltából megérni szerencsések voltak, lelkűk megszentelésére felhasználják. Akik tehetik, vegyenek részt a jubileumi zarándoklatokon.

Egyben értesítem a tdő papjaimat, hogy a szent évben Rómába induló zarándoklatok ügyének vezetésével és a szent évre vonatkozó intézkedések megtételével a nm. magyar püspöki kar a Budapesten székelő és az Orsz. Kát. Szövetség kebelében Dr. Rótt Nándor veszprémi püspök úr elnöklete alatt megalakult Központi Jubileumi Bizottságot bizta meg, amelynek minden egyházmegyében van egy albizottsága. A győregyházmegyei bizottság elnökévé Dr. Ragats János apátkanonok, győrbelvárosi plébánost neveztem ki. Úgy a központi, mint az egyházmegyei bizottság készségesen szolgál a hozzáfordulóknak a szükséges felvilágosítással.

Alább közlöm a Szentanyának a jubileumi évre vonatkozó két constitutioját. Az egyéb tudnivalókat az év folyamán fogom közölni.

Pius Episcopus servus servorum Dei ad perpetuam rei memoriam. Ex quo primum, non sine afflatu divino, constitutum est ut Iubilaeum maximum hac Alma in Urbe, certo quodam annorum intervallo, haberetur, nulla unquam temporum, rerum itinerumque condicio multitudines hominum prohibuit, quominus huc per Annum Sanctum confluerent. Christifide- libus enim cuiusvis ordinis, vel ipsa imperatoria regiaque dignitate ornatis, ut

i

litterarum monumenta testantur, religioni fuit ad hanc convenire Apostolicam Sedem, ut ab Episcopo Romano, Petrique successore, qui germanus doctrinae sanctae custos interpresque esset, idemque vitae supernaturalis fons purus atque integer, haurirent coram, unde in fidei communione confirmarentur et mores in vinculo perfectionis — quod est caritas — ad altiorem sanctitatem componerent. Ut igitur fideles quam plurimi et heic quaererent, quae una in Urbe invenirentur, copiosiora pietatis expiationisque adiumenta, et principem inviolatamque Romanae Ecclesiae auctoritatem praesentes agnoscerent, decessor Noster Sixtus IV, anno MCCCCLXX11I. decrevit, ut, promulgata Iubilaei Indulgentia, iam ceterae omnes poenarum relaxationes, aut concessae aut concedendae itemque facultates, cuivis factae, extra Urbem, Apostolicae Sedis nomine atque auctoritate dispensandi ab- solvendique in utroque foro, per Annum piacularem conquiescerent ac suspenderentur. Ab eiusmodi quidem disciplina, quam deinceps, pro temporum rerumque varietate, decessores Nostri haud modice temperaverunt, eo minus Nobis deflectendum hodie esse censemus, quo facilius commodiusque itinera, vel creberrimorum agminum, apparari atque haberi contingit, et quo pluris religionis et societatis ipsius humanae interest, frequentissimos ad Apostolorum limina convolare peregrinos, ut arctius cum hoc unitatis catholicae centro cohaereant nobilissimosque caritatis pacisque sensus ac spiritus inter se alant ac foveant. Huc praeterea accedit, quod pium tot Romam coeuntium filiorum Nostrorum spectaculum, etsi tanto disiunguntur a Nobis terrae marisque intervallo, fieri non poterit quin acatholicos bene animatos percellat et acriore afficiat desiderio religiosae unitatis.

Itaque, auctoritate Nostra apostolica, usitatas indulgentias et facultates Nostro